Elveszettillúziók
„A világ valami szörnyűség, a szerencsétlenségek talánya, amelyet el kell fogadni, de amely előtt nem szabad kapitulálni” – idézi Friedrich Dürrenmattot Szellem rovatunk Az öreg hölgy látogatása című darabjáról szóló írása. A Vígszínházból viharosan távozott – egy másik – hölgy által okozott traumát akarja gyógyítani az előadással az új direktor. A pénz hatalmáról szóló moralizáló darabot először 1956-ban mutatták be, akkor, amikor minden addiginál szilárdabb demokráciák épültek Európa nyugati felében, és karnyújtásnyira volt a jóléti állam. Dürrenmatt tudta azonban, hogy elég egy apró – na jó, egy jókora – kísértés, máris lehull a humanizmus álarca. Jane Goodall etológus Portré rovatunkban magyarázatot is ad erre: „DNS-ünk mindössze 1 százalékban különbözik a csimpánzokétól.” Ezért emlékeztet szerinte egyes politikusok fölényeskedő, megfélemlítő, hatalomért versengő viselkedése a hím csimpánzokéra. Claire Zachanassian az egykor őt eláruló szerelmére kiírt vérdíjával hiába virágoztatja fel a kisvárost, elpusztítja a közösséget. A pénznek ma is ára van, ha nem is olyan súlyos, mint a darabban. Gazdaság rovatunkból kiderül, hogy az internet hőskorának ártatlan startupjából hogyan vált a temérdek reklámbevétel hatására hatalmával visszaélő monopolistává a Google. Szolgálhatná az egyházi könnyűzene állami támogatása az egyes közösségek épülését, ám ehelyett – mint Magyarország rovatunk cikke rámutat – menő együtteseknek is jut belőle hangszerre, autóra, és olyanok is megtalálták – nyilván pályázatírás közben – a hitüket, akik eddig ezt alaposan titkolták.
