Szellemlovasítók

Reviczky Zsolt

Orbán-ellenes tüntetéseken skandált jelmondattá vált az „elvesztette közpénz jellegét” kifejezés, holott ez a szókapcsolat – ironikus módon – magának a Fidesznek a műve. Igaz, eredetileg „elveszíti közvagyon jellegét” formában írták bele abba a törvénymódosításba, amellyel 2016-ban annak a 266 milliárd forintnak a sorsát akarták elrejteni a kíváncsi szemek elől, amit a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az újonnan létrehozott alapítványainak juttatott. A manőver formailag nem sikerült, a módosítást a parlament kétharmados fideszes gépezete ugyan zökkenőmentesen megszavazta, de később az Alkotmánybíróság elkaszálta. A Kúria pedig egy konkrét adatigénylési perben mondta ki, hogy az alapítványok közpénzzel gazdálkodnak és közfeladatot látnak el. A magyar állam kifelé azért még 2019-ig hadakozott az uniós statisztikai hivatallal, kötve az ebet a karóhoz, hogy az a nemzetgazdasági szinten is szabad szemmel látható méretű vagyon nem az államháztartás része. Végül a kormány beadta a derekát, és ezzel lezártnak tekinthető a kérdés, hogy a több száz milliárd forint elvesztette-e közpénz jellegét: nem.

Legalábbis papíron. A gyakorlatban furcsa halmazállapotú kvázi közpénzzé vált. Ami magát a vagyont illeti, az első években meglehetős pontossággal lehetett tudni, milyen eszközökben tartják az alapítványok, mivel a vásárolt értékpapírok, ingatlanok a saját tulajdonukat képezték, a saját kézben lévő vagyonukról pedig azóta is lelkiismeretesen beszámolnak és kiadnak adatokat. Egyébként eleinte állampapírokban fialtatták a pénz nagy részét, de azért mindig tartottak pár milliárdot Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére, Szemerey Tamás azóta összeomlott NHB Bankjában. Később pedig – miután Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került – az MKB Bankban is jelentős alapítványi pénzek fordultak meg, 2017-ben ráadásul a pénzintézet kötvényeiből is 20 milliárd értékben vásároltak. 2018 közepére aztán az alapítványok fokozatosan leépítették állampapír-portfóliójukat, s a pénz a leányvállalatukba, az Optima Befektetési Zrt.-be, illetve az az alá tartozó ingatlanos projektcégekbe került. Méghozzá úgy, hogy a cégek vállalati kötvényeket bocsátottak ki, amelyeket az alapítványok megvásároltak. Az alapítványok könyveiben így jórészt már csak a saját cégeik kötvényei szerepeltek mint befektetések. A cégek viszont, üzleti titokra hivatkozva, már jóval kevesebb információt adtak közzé, így egyre homályosabbá vált a 270 milliárdos vagyon működése.

Különösen, hogy 2019 közepétől kezdődően több konkrét ingatlanbefektetéstől megváltak, a pénzt pedig még kevésbé átlátható ingatlanalapokba csoportosították át. Az eladott befektetések között van a budai Széll Kálmán téri volt Postapalota – amelyet maga az MNB vett meg, miután az alapítványok cége nagyrészt felújította neki –, a Várkert Bazár tőszomszédságában álló Ybl-vízház, valamint a Millenáris Classic és Avantgarde irodaházak, illetve egy 7,5 hektáros terület a Váci út külső részén. Az Optima az eladásokból származó bevételt és az alapítvány egyéb vagyonát – merthogy az összeolvadások sorozata után mára már csak egy alapítvány maradt – jelenleg másfél tucat befektetési alapban, zömmel ingatlanalapban fialtatja.

Végső soron az alapítvány alapítói jogai – a közérdekű vagyonkezelő alapítványoknál kialakult gyakorlattal szemben – az MNB-nél maradtak, így ha egyszer esetleg egy új jegybanki vezetés fel akarná göngyölíteni a konstrukciót, megtehetné, de ez nem lenne se gyors, se egyszerű folyamat. Addig viszont a közvélemény kénytelen bemondásra elhinni, hogy az alapítványi cégek valóban felelősen gazdálkodnak a pénzzel. Az Állami Számvevőszék az alapítványokat ugyan ellenőrzi, de egyrészt csak a mechanizmusokat, másrészt a tényleges befektetői tevékenység rég nem az alapítvány szintjén van. Az Optima legfrissebb jelentése szerint az alapítvány vagyona 278,4 milliárd forint. Ez első közelítésben azt jelenti, hogy az alapítvány valóban megőrizte, sőt valamelyest növelte a rábízott vagyont. Második közelítésben viszont, az infláció miatt, a vagyon már veszített értékéből.

Persze szűk hat év alatt nem bő 3 százalékkal sikerült fialtatni a vagyont, az nevetségesen pocsék eredmény lenne. Az alapítvány ugyanis iskolát tart fenn, könyveket ad ki, konferenciákat szervez, oktatási, tudományos pályázatai vannak – ha úgy tetszik, működteti és finanszírozza a Matolcsy-féle alternatív közgazdaságtan intézményeit. 1,5 ezer pályázaton több mint 10 milliárd forintot fizetett már ki, mióta elődeit létrehozták. Ez nyilván nem – vagy legalábbis jórészt nem – elherdált pénz, de azért az évek során akadtak furcsa támogatások. Sőt olyan támogatott tanulmány is, ami annyira vacak és hiányos volt, hogy még az érintett alapítvány is közleményt adott ki miatta. A vagyon a szó szoros értelmében itt veszíti el közpénz jellegét – no meg az egész struktúra üzemeltetési költségein, hiszen csak a fizetések százmilliós tételt jelentenek évente. Különösen az első években nyüzsögtek az alapítványok és a cégek vezetésében, felügyelőbizottságában a jegybanki emberek, köztük Vajda Zita, Matolcsy György (akkor még csak) barátnője. ¬ Kovács Gábor