Ténylegfejbendőlel

AFP

2015 nyarán, amikor Donald Trump bejelentette, hogy versenybe száll az elnöki székért, a The Daily Show komikus műsor házigazdája, Jon Stewart a szkeccs végén orgazmushangokat utánozott tudósítótársával. Hasonlóan erős példák az elnök regnálása alatt többször is előfordultak. A liberális humor nem tud mit kezdeni a Trump-érával – fejtegeti hosszú cikkben aggodalmait Joanna Weiss író a Politico hasábjain. A sajátos humorral és fejlett retorikai érzékkel rendelkező elnökön, bár néha már önmagában is vicces, nehéz olyan fogást találni, ami megszégyenítő lenne számára – véli a szerző. A cikkben megszólaltatott kommunikációs szakértő szerint az éles politikai kritikák helyett ma a harag tompa bunkósbotjához nyúlnak az amúgy kifejezetten ironikus-szarkasztikus, az intellektuális humort kedvelő komikusok. Azok, akiket Trumpban és követőiben pont az ehhez hasonló, kevésbé kifinomult megnyilvánulások taszítanak.

A vitriolos karikírozást pedig már a másik oldal is fárasztónak találja. A USA Today véleménycikkének szerzője felrója, hogy a beszélgetős show-műsorok humoristái átnéznek a jobboldali szavazók igényein, ezért azok egyre nagyobb számban fordulnak el a mainstream szórakoztató médiától, és teremtik meg maguknak az interneten a saját nevetnivalójukat. Ez pedig baj: kutatások igazolják, hogy a közös humor, a „nevetni valakivel” élménye fontos kötődési mechanizmusokért felel még olyan nagy közösségekben is, mint egy ország. A „nevetni valakin” típusú humor viszont erősíti a kiközösítést és magát a kiközösítettséget is. A különböző humortípusokra való hajlamok esetében pedig szintén mérvadó az agy kapcsolási rajza – mondják a kutatók.