L. Horváth Katalin: Kulka Frigyes – egy rendkívüli gyógyító emlékére

„Ha megkérdeztem magamtól, mit akarok az életben, a válasz ez volt: úgy élni, hogy minden percben érezzem a lét örömét. És úgy gondoltam, ez a hivatás fogja ezt megadni. Mert a lét öröme nekem egyenlő volt – és máig is egyenlő – azzal, hogy mások hasznára legyek.” A húszéves Kulka Frigyes, amikor a munkaszolgálatról hazagyalogolt szülővárosába, a palóc Ipolyságra, azzal szembesült, hogy a családjából egyedül ő élte túl a vészkorszakot. Színészi álmokat dédelgetett ugyan, de édesanyjának tett ígéretéhez híven az orvostudományi egyetemre iratkozott be. Egykori betege, L. Horváth Katalin – az iskolateremtő, még életében legendává vált tüdőgyógyász, mellkassebész emlékére – olyan különleges kötetet állított össze, amely formailag is érzékelteti a professzor lenyűgöző egyéniségét, életútját: a könyvhöz széthajtogatható mellékletek, újságcikkek, szakmai és családi dokumentumok fakszimiléi kapcsolódnak. Orvos és színész gyerekei, Janina és János, unokái, tanítványok, munkatársak, barátok idézik meg a szeretett „Frédi” alakját. A volt korányis kolléga, Kostic Szilárd például így: „Kimagasló alakja volt az orvoslásnak, sem előtte, sem utána nem tudok megnevezni a magyar orvostársadalomban senkit, aki hasonló jelenség lett volna. Nincs hozzá fogható egyéniség.”