Minden megoldás érdekel

A cím visszatérő szlogenje volt a Kádár-korban ügyeskedő (apró)hirdetőknek. Kódolt beszéd volt ez a javából, azt jelezte a címzetteknek, hogy keressük és találjuk meg együtt a kiskapukat, legyen szó akár egy állami bérlakás pénzzé tételéről, külföldről vámmentesen behozott (vagy behozandó) csúcskütyűről vagy alkalmi (elvben tiltott) légyottról. A XX. század Magyarországa apróhirdetések tükrében alcímű kötet azonban korántsem csak egy korszak lenyomata. A magunk mögött hagyott – az előszóíró Závada Pál szóhasználatával – szörnyű századnak ugyanis számos korszaka volt, s ezek kivétel nélkül felbukkannak és visszaköszönnek a lapunk alapító főszerkesztője, Vince Mátyás nevével jegyzett kiadványból. Noha ő „csak” válogatója és közreadója ennek az érdeklődést keltő munkának, annak minden sora, minden oldala tágas (világ)szemléletet, szerkesztői talentumot tükröz. Az persze nem nagy felfedezés, hogy az újságok apróhirdetései meghatározó adalékai a társadalomtörténet-írásnak. A probléma csupán az, hogy ezt a kiapadhatatlan forrást, az évszázad alatt megjelent sok millió (sok tízmillió?) közleményt miként lehet feldolgozni. Szubjektív objektivitással – talált szerzőnk feleletet, megoldást az őt évtizedek óta foglalkoztató kérdésre. Merthogy e könyvnek hosszú az előtörténete. A gyűjtőszenvedéllyel megáldott, megvert Vince a lapalapítás éveiben kezdett „apró” szövegekre is vadászni. Először csak a hétköznapi különlegességeket („Orvosházaspár eltartási szerződést kötne legalább háromszobás lakásért”) gépelte – na jó, legyünk pontosak: gépeltette – külön kartonokra. Aztán sorra kerültek a régebbi hírlapok – tarifák miatt kényszerűen néhány sorba tömörített – korfestő meg talányos, röhögtető meg drámai hirdetései is, melyekből jó néhány örkényi regényihlető is lehetne. (Háborúban elesett férfi 3 ingjének – 39-es nyakbőség – kiárusítása; Milliomos mellé titkárnak ajánlkozik megbízható fiatalember vagy egylovas stráfkocsi kerestetik.) Az évek alatt a sok tízezresre duzzadt korpuszból a szerkesztő körülbelül négyezer aprót és 150-200 fekete-fehér – képes (rajzolt) – újsághirdetést rostált ebbe a hávégés hagyományokat idéző, többször elővehető böngészkönyvébe.