E-misszió

Hogy a konnektorból föltölthető hibrid autók valójában mennyi szennyező anyagot és üvegházhatású gázt eregetnek a környezetbe, az leginkább attól függ, hogy útjuk mekkora hányadát teszik meg tisztán elektromos hajtással, és hogy amikor fosszilis üzemanyagot (is) használnak, akkor abból mennyit fogyasztanak. Hasznossági tényezőnek (UF) nevezik azt a mérőszámot, amely megmutatja, hogy a sofőrök mekkora arányban hajtják kizárólag villannyal a járgányukat. Ennek számontartására azért van szükség, mert míg a hagyományos, kőolajszármazékokkal hajtott járművek fogyasztásának mérését ENSZ- és uniós regula is szabályozza, a hibridek esetében ez éppen a kettős üzem miatt nem ennyire egyszerű. Míg Norvégiában vagy az USA-ban 53-54 százalékos a magántulajdonban lévő plug-in hibridek UF mutatója, Kínában csupán 26 százalékos. A céges autók esetében viszont Hollandiában és Németországban is mindössze 18, illetve 24 százalékos, igaz, utóbbi országban a magántulajdonú, meggyőződésből vásárolt autóknál már 43 százalékos. A HVG-nek nyilatkozó, a témával foglalkozó európai intézményi szakértő szerint Brüsszelben is ismerik a jelentést, szabályozási lépés azonban még nem történt az ügyben. Arra forrásunk szerint az Euro7 szabvány felülvizsgálati javaslatában kerülhet sor, melynek nyilvános konzultációja a napokban zárult le, illetve számos olyan szabályozási elem fokozatos bevezetésével, mint amilyen a cikkben említett fedélzeti üzemanyagfogyasztás-mérő.

S hogy valóban mennyit számít a tisztán elektromos üzemben autózás, azt jól mutatják a statisztikák. Míg egy 30–60 kilométeres hatótávolságú villanyautóval évente átlagosan 5–10 ezer kilométert tesznek meg pöfögés nélkül, addig egy 80 kilométernél hosszabb utat is tudó plug-in hibrid már 12–20 ezer kilométert fut kizárólag árammal hajtva.