Jakus Ibolya

felelős szerkesztő

Azeltűntidénnyomában

Elmaradt a jelen 2020-ban, nincs esőnap, a jegyek nem visszaválthatók, és későbbi időpontra sem cserélhetők. Értelmüket vesztették az olyan évezredes bölcsességek, mint a carpe diem, és az olyan új keletű okosságok, mint a mindfulness és a yolo, csak a memento mori fenyegetése időszerű. Tízezrek gyászolják elvesztett szeretteiket, elmaradtak a korszakos ünnepségek, szalagavatók, ballagások, gólyabálok és diplomaosztók, a sebességkorlátozó táblákkal kicövekelt kerek születésnapok, és az idei lesz az első karácsony, amit a családok többsége nem a nagymama Michelin-csillagos főztje mellett ünnepel. A karantén rossz sivatag – írja Szilágyi Ákos esztéta a Szellem rovatban –, élettelen, ember nélküli, idegen és ellenséges hely, ahol a világról lemetszett ember tengődik, emésztődik, senyved. Az idő pedig nem múlik, hanem megáll, leheveredik a díványra, orrát túrja, körmeit piszkálja.