John le Carré-ügyosztály – Kettős kémhatás
Minden profi és beszervezett civil ismeri az első számú protokollt: „Elolvasás után azonnal elégetendő.” Az egyik kivétel, ha az üzenet a december közepén, 89 éves évesen elhunyt, David John Moore Cornwellként anyakönyvezett férfitól, a brit titkosszolgálat 1959 és 1964 között tevékenykedő tisztjétől származik. Miután elhagyta a szolgálatot, John le Carré néven a modern kémregény megteremtőjeként nemcsak a joviális ügynök prototípusának, a „lélegzetelállítóan unalmas” férfinak, az Ébresztő a halottaknak-ban először színre lépő, majd megannyi filmben is látható George Smiley-nak állított örök emléket, hanem annak a húsdarálónak a működését is bemutatta, amiben az emberi törékenység, a félreértelmezett hazaszeretet őrlődik. Le Carré a feszültségteremtés és a fenyegetettség nagymestereként megelőzte a másnap bemondott híreket, és hivatásos szolgálatok terminológiájában használt szótárt is mellékelt hozzájuk. A kémnagyüzem tőle vette át az ellenfelet elcsábító nő kódneveként a mézesbödön, az ellenügynököket leleplező lámpagyújtó kifejezést és a kettős ügynökök megjelölésére használt vakondot.
