ÉpülaVár,fogyaműkincs

Magyar Nemzeti Múzeum

Példátlan, hogy a miniszterelnök nagyúri gesztussal, szakmai konzultáció nélkül, politikai támogatásért cserébe elajándékoz egy kiemelkedő múzeumi műtárgyat, mint Orbán Viktor tette most II. Zsigmond Ágost lengyel király gyermekpáncéljával. A döntés egy 1992-es magyar–lengyel egyezményre hivatkozik, mely szerint a két ország „erőfeszítéseket tesz mindkét fél nemzeti kulturális öröksége sérthetetlenségének érdekében”. Ez azonban láthatóan nem kötelez a műtárgy átadására. Ráadásul, bár a páncél valóban lengyel vonatkozású, semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy valaha is lengyel földön lett volna, arról meg pláne, hogy Lengyelország tulajdonába került volna.

A vértet I. Ferdinánd császár 1533-ban rendelte egy innsbrucki páncélverőnél az akkor 13 éves lengyel királyfi számára, jegyajándékul, a 7 éves Erzsébet osztrák főhercegnővel való eljegyzésére. A kézfogó még abban az évben meg is történt, de a vőlegény valószínűleg nem utazott el Bécsbe, így nem is vehette át a pehelykönnyű, szinte ruhaként viselhető díszpáncélt. Amikor pedig 23 éves korában megtartották az esküvőt, már rég kinőtte, így valószínűleg soha nem is adták át neki az ajándékot. Ellenkező esetben az nem maradt volna a bécsi kincstárban – ahol aztán, már Mária Terézia idején, összekeverték a szintén a Jagelló-házból való II. Lajos magyar király gyermekpáncéljával. Így került a trianoni béke utáni osztozkodás részeként 1933-ban Magyarországra.

Azonnal ki is állították a Nemzeti Múzeumban, s bár öt év múlva egy tanulmány már tisztázta, kinek készült a páncél, az előtte álló táblát csak a kilencvenes években cserélték ki. Addigra pedig már bekerült a magyar kultúrtörténetbe, 1784 körül Dorfmeister István többször is ebben a páncélban festette meg II. Lajost – ez a kép a magyar iskolai tankönyvekből is visszaköszön. A harmincas évektől máig a múzeum egyik legnépszerűbb tárgya volt, ami nem véletlen, hiszen nagyon kevés gyermekpáncél maradt fenn, áruk egymillió euró körül van, ráadásul ez uralkodói darab. Bekerült a múzeum top 50 műtárgya közé is – erről a listáról már törölték. Lehetne például másolatot készíteni róla, vagy korábban fel lehetett volna vetni az osztrák kormánynak, hogy cseréljék el a későbbi II. Lajosnak 9 éves korában készült gyermekpáncéljával, melyet Mária főhercegnővel való eljegyzésekor, 1515. július 29-án Bécsújhelyen viselt, s a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzik. Valószínűleg azért nem vetődött fel ez az ötlet, mert az osztrákok – a szintén náluk található nagyszentmiklósi aranykincshez vagy Bocskai István koronájához hasonlóan – még tárgyalni sem hajlandók ezekről. Csak abban lehet reménykedni, hogy viszonzásul a lengyelek felajánlanak valamilyen magyar vonatkozású műtárgyat, bár ilyen értékű relikviáról nincs ismeretünk.