Kocsis Krisztián

Portré

2021. január 7.

BÁNSZKI ISTVÁN

Kocsis Krisztián

neurobiológus

„Messziről indultam, voltam nevelőszülőknél, a vér szerinti szüleimnél és olyan embereknél is, akikről azt sem tudtam, kicsodák” – mondja a 33 éves, pécsi születésű neurobiológus. Ötévesen az apja beadta állami gondozásba, majd egy csapásra megváltozott az élete, amikor pár hónap múlva egy kápolnásnyéki házaspár magához vette. „Attól kezdve biztos háttérrel nőttem fel” – meséli a szüleiről. „Bár apuék szerint rendes gyerek voltam, én néha úgy éreztem, igencsak briganti vagyok, de apuék megtalálták a módját, hogy motiváljanak és vezessenek.” Az általános iskolában furulyázni, klarinétozni tanult, az is felmerült, hogy konzervatóriumban folytassa a tanulmányait. Végül Pannonhalmán a Bencés Gimnáziumba járt. „Nem voltam kiváló tanuló, nem egy zseni agyát kaptam.” Ezzel párhuzamosan kenuzott, az ifjúsági bajnokságig vitte a sportágban. Érettségi után egy évet töltött a németországi meschedei bencés gimnáziumban, majd felvették a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Természettudományi Karára, ahol neurobiológusként summa cum laude végzett. 2012 óta az SZTE Neurológiai Klinikáján működő Neuroimaging Kutatócsoport tagja. Doktorjelöltként a téri figyelmi funkció MR-biomarkereinek kutatásával foglalkozik. Egyidejűleg az SZTE Radiológiai Klinikájának tudományos segédmunkatársa és kutatáskoordinátora. 2013-ban a Czinka Panna – Vidékfejlesztő Roma Fiatalok elnevezésű ösztöndíjprogram ösztöndíjasa lett, majd az annak folytatásaként megalapított Czinka Panna Népfőiskola tagja. A kutatás mellett „a közösségfejlesztésben, a felzárkóztatás- és kisebbségpolitikában szeretnék munkálkodni mind civil, mind kormányzati szinten”.

Orvostanhallgató párjával Szegeden él. Hobbija a mozgás, „a gitáron pöntyögés” és az olvasás.

¬ A kormány a családvédelemre hivatkozva átírta az örökbefogadási törvényt. Fő szabályként ezentúl csak házaspárok fogadhatnak örökbe, megbélyegezve ezzel az egyedülállókat, az élettársi viszonyban élőket, a meleg párokat. Mit gondol erről?

Nagyon nagy kár, ha egyetlen gyerek is elesik az örökbefogadás lehetőségétől pusztán azért, mert például egyedülálló szeretné örökbe fogadni. Ha történetesen úgy alakult volna, hogy csak apu vagy anyu fogad örökbe, ugyanolyan jó helyre kerültem volna.