Amitmaelkölthetsz,nehalaszdholnapra!

A már-már tragikus összképen az EU elszámolási szabályai szépítenek valamelyest. Mivel az uniós támogatásokat a költségvetés megelőlegezi, és azokat Brüsszel később, esetenként csak a következő költségvetési évben folyósítja, sajátos szabályrendszer van érvényben. Az elkezdett programokhoz igénybe vehető, ám később átutalandó támogatásokat az uniós mérlegben figyelembe lehet venni bevételként, a költségvetés tényleges bevételeit és kiadásait összegző pénzforgalmi mérlegben azonban nem jelennek meg.

Azokban az években, amikor a költségvetés több pénzt költ uniós projektekre, mint amennyi beérkezik, a pénzforgalmi hiány nagyobb lesz az uniós deficitmutatónál. A pénzforgalmi hiány pedig felduzzasztja az államadósságot. Amikor fordított a helyzet – például a hétéves ciklus vége felé, amikor Brüsszel a korábbi számlák nagyobb részét fizeti ki –, akkor a pénzforgalmi hiány kisebb lesz az uniósnál, és az államadósság növekedése is lelassul. Ez történt volna tavaly is. A költségvetés 0,8 százalékos pénzforgalmi és 1 százalékos uniós deficittel kalkulált, ebből lett 9 százalék körüli maastrichti és 12 százalékhoz közelítő pénzforgalmi hiány. A különbség egy részét valóban a járvány rovására lehet írni. Nagyvonalúan akár a felét is. De többet semmiképpen. Az már a jövő politikai célzatú felélése.