A kormányzati szigor meghátrálásra kényszerítette a hétfői nyitásra készülő lázadó vendéglátósokat. Úgy tűnik, a túlélésért vívott küzdelem sem hozza össze őket.
¬ „Hat rendőr jelent meg hétfő reggel a 7 órás nyitásra, de emberi módon történt az ellenőrzés” – mondja Borda Balázs, a nagykanizsai Resti Presszó és Söröző tulajdonosa. Ő volt az egyike azoknak, akik beharangozták, hogy a tiltás ellenére kinyitnak, de végül letett róla. „Mivel a kormány részéről nem a kompromisszumkeresés, hanem a szigorúbb büntetés volt a válasz a tervünkre, érthető, hogy mindenki megijedt.” A vendégeit is féltette a szankcióktól, pedig akadt köztük olyan, aki még az ő büntetésének kifizetésébe is beszállt volna. Kis cégként kihúzza még egy ideig, annyi bevétele csurran-cseppen, hogy két fél munkaidős, minimálbéres alkalmazottját megtartsa – támogatást nem kér rájuk. A vállalkozó bevételkiesését amúgy sem kompenzálja senki.
¬ „Ha legalább harmincan mellém álltak volna, kinyitok, de mindenki visszatáncolt, egy fecske pedig nem csinál nyarat” – mondja Dorkó Anita, az egri Sikk Kávézó és Bár vállalkozója. Az őt eddig segítő főbérlőjére is tekintettel kellett lennie. Szerinte a lázadó vendéglátósoknak taktikusabbnak kellett volna lenniük, és adni 10–14 napot a kormánynak arra, hogy megfontolja a részleges nyitásról szóló javaslatokat. Ő egyébként totálisan zárva van, „egy kis kávéház kínálatát nem érdemes kiszállításra, elvitelre fenntartani”. Alkalmazottja nincs, de ha egyszer végre helyreáll a világ, már megvan az embere, akit felvesz. Úgy véli, legfeljebb a turisztikai centrumokban lévő nagyobb éttermeket fenyegeti az a veszély, hogy ha már nem bírják tovább, a kormányhoz közeli vállalkozások vásárolják fel őket, a magafajta kicsik „ugyan kit érdekelnének?”.
¬ „Feltehetően valakinek nem tetszett, hogy húszmilliós állami támogatást kaptunk fejlesztésre, és így akart lejáratni minket” – magyarázza Macsinka János séf, az ugyancsak egri Macok Bisztró és Borbár étteremvezetője, hogyan fordulhatott elő, hogy valaki feltette őket a Tömeges Üzletnyitás nevű Facebook-oldalon látható térképre. Ők ugyanis egyáltalán nem terveztek szabályszegést. „Nincs összetartás ebben a szakmában, hullunk szét” – mondja. A járvány az ő vállalkozását is megroppantotta: a kiszállításból és a hotelban elvétve megszálló üzletemberektől a szokásos bevétel 5 százaléka folyik be. Jelenlegi 35 dolgozójukat kedvezményes bankhitelből fizetik, bár ők azon szerencsések közé tartoznak, akik a bértámogatást is megkapták már.
¬ „A csőd nem közelít, már itt van. Nem értem, miért nem lehet legalább a teraszokat működtetni, de mindezzel együtt is felelőtlenségnek tartanám, ha valaki kinyitna” – mondja Boskovics Gábor, a budapesti Jedermann kávézó tulajdonosa. Megérti azonban azt, aki ezzel hazardírozik, „mert nincs már se reményünk, se vesztenivalónk”. Ők 14-en dolgoznak együtt, és ha „üzleti szemmel” nézné a helyzetet, már novemberben el kellett volna küldenie a 80 százalékukat. Ehelyett félpénzt fizet nekik, de van olyan munkatársa, aki ingyen is dolgozna. „Úgy számoltam, épp február 1-jéig tudom kihúzni, aztán nincs tovább” – mondja. Ám bármilyen elkeserítő is a helyzet, B terve nincs; csak abban tud gondolkodni, hogy kibekkeli. ¬
