Stumpf ismét a fedélzeten
A Semmelweis és a Debreceni Egyetem után a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetem szenátusa is jóváhagyta, hogy alapítványi fenntartásba kerüljön az intézményük. Pécsett gyorsan megszavazták a határozatot, csak az borzolta a kedélyeket, hogy a közgazdasági kar vezetői bejelentették, a modellváltás elmaradása esetén nem hajlandók más karok keresztfinanszírozására. Szegeden komolyabb vita folyt, mert előzetesen több kar is leszavazta az átalakítást, ám a szenátusba delegált képviselőik közül többen mégis igent mondtak rá. Így tett például Horváth Dezső, a Természettudományi és Informatikai Kar dékánja, illetve a Bölcsészettudományi Kart képviselő Pál József, aki egyben a Fidesz egyik helyi vezetője is (ő a szavazás után lemondott szenátusi tagságáról). A kari képviselőknek egyébként a szenátusban nincs kötött mandátumuk, de legalábbis visszatetsző, hogy saját karuk vezetésének többségi döntésével szembemenve szavaztak. Szajbély Mihály, a szegedi bölcsészkar korábbi dékánja és szenátusi tag ugyanakkor megtámadta a szavazást, többek között azért, mert Rovó László rektor kétszer is voksoltatott, először ugyanis rosszul tette fel a kérdést. Orbán Viktor bejelentette, hogy 1509 milliárd forintot költ majd a kormány a felsőoktatásra a következő években; azt már Palkovics László innovációs miniszter árulta el, hogy ez a pénz az uniótól érkezik. A felsőoktatási modellváltással és az új fenntartói modell működésével kapcsolatos ügyek kormánybiztosává Stumpf István korábbi minisztert és alkotmánybírót nevezték ki, akinek elmondásából kiderült, hogy 955 milliárd forint jut a struktúraváltás támogatására, az oktatási, kutatási, művészeti tevékenység és infrastruktúra megújítására, 382 milliárd a tudományos és innovációs parkok, nemzeti laboratóriumok létrehozására és 172 milliárd a szakképzési struktúra megújítására. Ami annyit jelent, hogy az összeg jó része a infrastruktúra-építésben kulcsszerepet játszó NER-lovagok zsebébe kerülhet. Stumpf kijelentette, hogy a magyar egyetemek teljesítménye egy-két kivételtől eltekintve „jókora távolságra van a világ élvonalától”, s célja olyan versenyképes felsőoktatási struktúra kialakítása, amelyben a piac, az állam és „a professzorok világa” egyensúlyban van.
