Taktikát változtatott Vlagyimir Putyin: a legismertebb ellenzéki, Alekszej Navalnij rács mögé küldésével minden eddiginél jobban megosztja a társadalmat, most már ugyanis van olyan ellenpólus, ahová gyülekezhetnek a rezsimmel elégedetlenek. A novicsokos mérgezésből való felépülése után Berlinből hazatért ellenzéki bebörtönzése tovább mélyíti a Moszkva és a Nyugat közötti szakadékot is.
Rohamrendőrök Moszkva központjában. Hideg napok
afp / ALEXANDER NEMENOV
Amunkakényszer
Alekszej Navalnij a tárgyalásán. Szibériába száműzve
afp
A „legjobb” orosz, majd szovjet hagyományokat követi a modern Oroszország jogrendje: az elítéltek többségét kényszermunkával egybekötött börtöntáborokban helyezik el. Ott a raboknak nemcsak az őrök szigorúságával – néha szadizmusával – kell megküzdeniük, hanem a többi őrizetessel, illetve a sokszor elviselhetetlen időjárással is. A cári Oroszországban a bűnözőket, illetve a lázadókat – például a gyekabristákat – az egyszerű fegyház mellett kétféle büntetéssel sújtották. Az egyik a száműzés volt – Szibériából akkor igencsak bonyolult volt visszajutni az európai országrészbe –, a másik, keményebb büntetés pedig a katorga, azaz a kényszermunkatábor. Erre már csak azért is szükség volt, mert Szibériában, illetve a Távol-Keleten sohasem volt elég önkéntes építőmunkás, így a rabok dolgoztatásával két legyet lehetett ütni egy csapásra.
A szovjet időkben is maradtak a kényszermunkatáborok, közülük a leghírhedtebbé a sarkvidéki területekre telepített Gulag-szigetvilág vált, ahol a többségében politikai elítéltek napi 10-12 órát dolgoztak, élelmet pedig alig kaptak. Az éves halálozási arány 5-10 százalék körül volt, s több ma is létező várost a rabok kezdtek el építeni – például Norilszkot és Vorkutát. Akadtak olyan táborok is, ahonnan csak kevesen tértek haza élve: az elítélteket uránbányákban dolgoztatták, és miután meghaltak, felboncolták őket, hogy a tudósok lássák, miként hat a szervezetre a radioaktivitás.
Az utolsó Gulag-tábort az 1950-es évek végén zárták be, de a mai napig léteznek a javítótáborok, ahol ugyancsak kötelező a munka. Oroszország-szerte mintegy 800 ilyen kolónia működik, az egyik leghíresebb rab a gazdasági bűncselekményekre hivatkozva elítélt Jukosz-oligarcha, a Putyinnal szembeszegült Mihail Hodorkovszkij volt. Őt először a Moszkvától 6500 kilométerre lévő Kransznokamenszkbe vitték – a tábor közelében egy bezárt, radioaktív hulladékkal szennyezett uránbánya volt –, majd átszállították egy karéliai telepre. Az üzletember kesztyűket varrt, s amikor felállt, mert eltört a tű, írásos megrovásban részesítették.
