Tamás Gáspár Miklós: Antitézis

A szocializmus volt a legtisztább kapitalizmus. Ez az egyik saroktétele az esszékötetnek, melynek eredetileg túlnyomórészt angolul írt és publikált írásaiból kibontakozik a szerző politikafilozófiájának egész rendszere. TGM világnézete többször változott, de a nyitott és igényes gondolkodó elsősorban az igazságkereséshez hű, s ha ennek során eljut elvei cáfolatáig, akkor továbblép. TGM immár több mint két évtizede marxistának vallja magát, de nem hithű, hanem kritikai marxista. Fölöttébb kritikus például a Kommunista kiáltvánnyal szemben, cáfolja annak alaptételét, miszerint az emberiség története osztályharcok története. TGM szerint Marx nem az egész emberi történelem, csupán a kapitalizmus elméletét dolgozta ki, s csak annak története az osztályharcoké. A szocializmus pedig azért kristálytiszta kapitalizmus, mert a pártállamban radikálisan kiirtották a kapitalizmus ellenerejét, a munkásmozgalmat. A kapitalizmusnak nem a piaci koordináció és nem a magántulajdon a megkülönböztető jegye, hanem a termelőeszközök tulajdonának és a termelésnek az elválasztása. Ennek pedig az állami tulajdon teljességgel eleget tesz. A kapitalizmus lényege az, hogy elválnak, elidegenednek egymástól az emberi létezés különböző dimenziói, funkciói, a társadalom különböző szegmensei: a termelők és a termelőeszközök, a fizikai és az értelmiségi munka, a munka és a szabadidő, az állam és a civil társadalom, a magánélet és a közélet. Ennek az elidegenedett társadalomnak az alternatívája a kommunizmus, de az a munkásmozgalom, amely az elidegenedést elfogadja, a kapitalizmust erősíti. Ez történt világszerte. Ezért ma nincs jelen az az erő, amely a kapitalizmust legyőzhetné, miközben a kapitalista világ egyre elviselhetetlenebb állapotba jut. Ebből fakad a szerző mélységes pesszimizmusa és az a következtetése, hogy Marx filozófiája is tragikus filozófia.