A másik kezével elvesz
Bár a hatalmas sivatagi naperőművek létesítése segíthet a fosszilis energiahordozók használatának visszaszorításában, a kutatók egy globális éghajlatmodellel figyelmeztetnek az óceánok és a szárazföldek reakcióira. A napenergia a legtisztább energiaforrás, és az óriási sivatagok – köztük például a legnagyobb, a Szahara – ideális helyszínt jelenthetnek hatalmas napelemfarmok telepítésére. A sivatag viszonylag lapos, többnyire lakatlan, gazdag szilíciumban (a napelemekhez nélkülözhetetlen félvezető alapanyagában), és napközben szinte állandó a napsütés. Egyes számítások szerint akár a világ energiaszükségletének négyszeresét is meg lehetne termelni ezzel a módszerrel. Ám nem árt figyelembe venni, hogy – egy 2018-as klímamodell szerint – a napenergiának csupán a 15 százaléka alakulna át villamos energiává, a többi hő formájában visszajutna a környezetbe. Svéd és ausztrál kutatók most a kapcsolódó globális éghajlati problémákra figyelmeztetnek. Modelljük számításba vette a légkör, az óceán, a föld és annak ökoszisztémái közötti kölcsönhatásokat. Kiderült, hogy a szárazföld és az óceán távoli részein olyan váratlan hatások lehetnek, amelyek ellensúlyozzák a regionális előnyöket. Ha a Szahara 20 százalékát fednék naperőművek, az a modell szerint másfél fokkal emelné a helyi hőmérsékletet, 50 százalékos lefedettség pedig már 2,5 fokkal. Ez a felmelegedés továbbterjed a levegő és az óceán mozgásával, az előbbi esetben 0,16 fokkal, az utóbbinál 0,39 fokkal emelve a világ átlagos hőmérsékletét. A melegedés nem volna egyenletes, a sarki területeket jobban érintené, mint a trópusokat, fokozva az Északi-sark jégveszteségét. Ez pedig tovább gyorsíthatja a felmelegedést, miután az olvadó jégből egyre sötétebb színű tengervíz keletkezik, ami sokkal több napenergiát nyel el. A szimuláció szerint észak felé tolódna a trópusi heves esőzések keskeny sávja, ami szárazságot okozna az Amazonas-medencében. A modell szerint gyakoribb trópusi ciklonok sújtanák Észak-Amerika és Kelet-Ázsia partjait. Néhány fontos szempont még hiányzik a modellből, például a nagy sivatagokból érkező por, azaz egy zöldebb Szaharának akár nagyobb globális hatása is lehet, mint azt a szimulációk sugallják – írják a kutatók a The Conversation című folyóiratban.
