Terepszemle

Banerjee és Duflo ideáltipikus világa fényévekre van a magyarországi politikai gyakorlattól, amelyet könyvükben többször is szóba hoznak. Érdemes néhány részt kiemelni, hogy lássuk, milyen nézetekkel szemben fogalmazzák meg a Jó közgazdaságtant.

„A migráció elég nagy szenzáció ahhoz, hogy majdnem egész Európában és az Egyesült Államokban tematizálja a politikát. Donald Trump elnök vérengző mexikói migránsok pusztító hordáiról fantáziál, az Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland) pártja idegengyűlölő retorikával hódít, Franciaországban megalakult a Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National), a briteket a Brexit-csapat vezeti, hogy Olaszország, Magyarország és Szlovákia kormányzó pártjairól már ne is beszéljünk!”

„Szerte a világon a más rasszhoz, valláshoz, etnikai csoporthoz, sőt akár a másik nemhez tartozók iránti leplezetlen gyűlölet egyre nyíltabb kifejezése és felvállalása lett a populista vezetők politikájának egyik alapeleme. Az Egyesült Államoktól Magyarországon és Olaszországon át egészen Indiáig egyre meghatározóbb politikai tényezővé válnak azok a vezetők, akiknek a politikai programja jóformán másból sem áll, mint rasszizmusból és/vagy fanatizmusból. Az Egyesült Államokban ez odáig fajult 2016-ban, hogy a republikánusok körében az egyik legbiztosabb előjele annak, hogy valaki Trumpra fog szavazni, ha mindenekelőtt fehér emberként definiálta magát, és nem arról beszélt, mennyire aggódik az ország gazdasági helyzete miatt.”

„A jelöltnek nem kell semmiféle gazdasági vagy társadalmi előnyöket garantálnia, még a saját támogatóinak sem, épp elég, ha a hívek rettegnek még a lehetőségtől is, hogy a másik oldal kerül hatalomra. A választások győztese arra használhatja így megszerzett hatalmát, hogy átvegye az uralmat a sajtó felett, és elhallgattathasson minden más hangot, hogy többé már konkurencia se legyen, ami miatt aggódnia kellene. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ezt a saját hazájában tökélyre fejlesztette.”