Részvételüketfejeztékki

Az 1870-ben a poroszok ellen indított háborúban III. Napóleon francia császár csapatai Sedannál súlyos vereséget szenvedtek, ő maga is fogságba esett. A poroszok ezt követően bekerítették és elfoglalták Párizst, 1871 januárjában pedig a versailles-i kastély Tükörtermében kikiáltották a Német Császárságot. Mivel az új francia nemzetgyűlés nem Párizsban alakult meg, a létrejött hatalmi űrben – a nemzeti gárda támogatásával – a németekkel kötött megalázó békeszerződést elutasító radikális erők átvették a város irányítását. Amikor Adolphe Thiers miniszterelnök március 18-án kísérletet tett a főváros pacifikálására, a gárda ellenállt, kitört a felkelés, tíz nappal később pedig megválasztották az új irányító testületet, a 92 tagú párizsi kommünt (községtanácsot).

A későbbi marxista interpretációval ellentétben ez nem „proletárdiktatúra”, hanem különféle szellemi és politikai áramlatokat magába foglaló munkásállam volt, Balázs Gábor történész szavaival egyszerre patrióta, republikánus, centralizáció- és bürokráciaellenes, valamint szocialista jellegű forradalmi mozgalom. A kommün nyolcórás munkaidőt és nyugdíjrendszert vezetett be, szétválasztotta az egyházat és az államot, elengedte az adósságokat, de a magántulajdonhoz nem nyúlt. A hasonló vidéki tanácsok leverése után a francia csapatok a porosz erők támogatásával május 21-én fordultak Párizs ellen, amit a „véres hét” során foglaltak vissza. A barikádharcokban és a kegyetlen megtorlásban legalább 25 ezren haltak meg, a 36 ezer bebörtönzött jó része pedig az óceánparton horgonyzó hajókon, borzalmas körülmények közepette várt akár éveket is az ítéletére.