Aviccetfélreértve
Nemzetére rontó, hazaáruló, idegenszívű – ez mind én volnék Kövér László kijelentései alapján, ha magamra venném azokat a jelzőket, amelyekkel az 1-es sorszámú Fidesz-párttagkönyv birtokosa előszeretettel bélyegzi meg azokat, akik nem úgy gondolkodnak, mint ő. A házfőnököt persze ezután sem fogja senki beperelni, mert rendre figyelmen kívül hagyja az alaptörvény és a Ptk. azon előírását, miszerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem irányulhat mások méltóságának megsértésére. Bizonyos fokú túlzás és provokáció ugyanakkor még az Alkotmánybíróság szerint is megengedett. Utóbbit egészen a múlt hétig a bírói ítélkezési gyakorlat figyelembe is vette. Az új irányítás alá került Kúria azonban addig csűrte-csavarta kollégánk, Tóta W. Árpád egyik 2018-as véleménycikkét, amíg tréfát nem ismerő ítészei az írás kormánypropagandából kölcsönzött kifejezései alapján bizonyítottnak látták a magyarsággyalázás – korábban Ady, Babits, Radnóti, József Attila által elkövetett – bűntettét. A miheztartás végett: a „büdös”, a „bandita” és a „migráns” szavak a jövőben csak az ellenzékre, egyszülős családokra, hajléktalanokra, az egyházak sorából száműzött vallási közösségek és más kisebbségi csoportok tagjaira használhatók. Az az udvari publicista viszont, aki ilyen értelemben használja az inkriminált szavakat, magas állami díjra, lovagkeresztre számíthat.
