Nem szükségszerű, hogy a Mol a vegyipar és a kiskereskedelem irányába mozduljon el, de mindkettőre lehet találni példát a versenytársaknál is. Az osztrák OMV például remek összjátékot mutatott be a hollandiai székhelyű Sparral, amikor a vasárnapi boltzár szigorát kellett kikerülni Magyarországon, és a bécsi kollégák is kidolgoztak egy technológiát, amellyel a műanyaghulladékból olajipari termékek állíthatók elő. Több olajvállalat ugyanakkor a megújuló áramtermelésben keresi a jövőt. A British Petrol például a szélerőművekre voksolt, és – jóval kisebb mértékben – a lengyel PKN Orlen is tervez néhány gigawattnyi szélkereket az Északi-tengerre.
Speciális terep a szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás is, ami végső soron azt jelenti, hogy a légkört szennyező szén-dioxidot elhagyott olaj- és gázkutakba sajtolják be. A Mol ebben tíz éven belül kulcsszereplővé akar válni a régióban. Németországban a gazdasági és energiaügyi minisztérium éppen a hetekben indított el egy támogatási programot olyan vállalatoknak, amelyek ezt a technológiát tökéletesítik, és a norvég Equinor, amely még a nevéből is eltüntette az olajra való utalást, ugyancsak foglalkozik szén-dioxid-tárolással.
A befektetők vegyesen ítélik meg a vállalatok erőfeszítéseit. Alapvetően díjazzák, hogy a részvényeik értéke nem illan el a szénhidrogénekkel együtt, viszont rossz néven veszik, ha a költséges fejlesztések elviszik az orruk elől a profitot – értékel a Concorde elemzője, Gaál Gellért. A brit olajvállalatnak például egyfajta gúnynevévé vált a Beyond Petroleum (a szénhidrogéneken túli világra utalva), miután rendkívül agresszív a karbonsemleges stratégiája. És persze akadnak olyanok is, akik még nem hagynak fel a szénhidrogénekkel, az Exxon Mobil tulajdonosai például változatlanul abban hisznek, hogy a világ népességének növekedése és a globális jólét tovább ösztönzi az olaj, a földgáz és a vegyi anyagok iránti keresletet.
Vannak egyébként, akik a Mol esetében is korainak tartják a kihátrálást az olajiparból. Holoda Attila például, aki hosszú időn át a Mol kutatási-termelési divíziójánál dolgozott, majd 2013-ban egy rövid ideig az Orbán-kormány energetikáért felelős helyettes államtitkára volt, úgy gondolja, hogy még mindig vannak lehetőségek a kőolaj- és földgáztermelésben vagy a -kutatásban, ráadásul azon jóval nagyobb a haszonkulcs, mint néhány csésze kávén. Az olaj hordónkénti ára például most is 60 dollár fölött van, ami már nem annyira rossz, Magyarországon pedig az energiafogyasztás kétharmadát a földgáz adja. A Mol elmehetne az energiatermelés irányába is. Csakhogy azon a piacon mások is mozognak, különösen azóta, hogy a kormány megnyitotta a lehetőséget a naperőművek létesítésére. A kínaiaktól kezdve az Orbán család török barátaiig boldog-boldogtalan gigantikus napelemparkokat épít az országban, és a jelek szerint a szereplők tudomásul veszik, hogy kinek-kinek meddig tart a politikai játszótere. ¬
