Nagypéntek: hagyomány vagy hétvége-hosszabbító

Húsvéthétfővel ellentétben – amelynek a katolikus és a protestáns egyházakban sincs kitüntetett szerepe – a nagypéntek valamennyi keresztény felekezet naptárában jeles napnak számít. Épp ezért már akkor felmerült a munkaszüneti nappá nyilvánítandó egyházi ünnepek alternatívájaként, amikor az első Orbán-kormány idején, 2000-ben a parlament állami ünneppé emelte a csak a katolikusok által számontartott mindenszentek napját (november 2.). Nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánításának szándékát Orbán Viktor 2016 októberében, a magyar reformátusok zsinatának emlék­ülésén jelentette be, és a parlament döntése nyomán ez 2017 tavaszán már életbe is lépett. A törvényjavaslat beterjesztője a református lelkészből humánminiszterré lett Balog Zoltán volt, akinek az indítványához Semjén Zsolt és Varga Mihály csatlakozott. Az indoklás szerint a parlament a rendszerváltás több évtizedes adósságát törlesztette. Nagypéntek azonban a második világháború előtt sem tartozott az állami munkaszüneti napok közé. Jelentése az „átkosban” kétségkívül elhomályosult a magyar társadalomban. Mai hétvége-hosszabbító jellegét pedig az is erősíti, hogy ezen a napon – vallásszociológiai becslésekből kiindulva – maximum 500–800 ezer magyar vesz részt valamilyen templomi szertartáson.