András Ferenc

Portré

2021. április 1.

Fazekas István

András Ferenc

filmrendező

„Barátsággal és humorral állok mindenkihez, senkire sem szoktam rosszat mondani” – hangol rá a személyiségére az 1942-es születésű, társadalomkritikus, szatirikus filmjeiről ismert rendező. „Fura, kétéltű családból származom”: apja katonatiszt volt, 1946 után B-listára került. Anyja mindenfélével foglalkozott a kesztyűkészítéstől a könyvelésig. Mozdonyvezetőként nyugdíjazott, valaha módos paraszt nagyapja Sümegen vett házat, gazdálkodott. „Száműzött életet éltünk, ha nincsenek a nagyszüleim, éhen halunk.” Tizenhét évesen statisztált Herskó János Két emelet boldogság című filmjében. „Imádtam olvasni, könyvtárba, moziba járni.” Egy ideig mégis gyári segéd- és betanított munkásként dolgozott, majd a televízióba és a filmgyárba került rendezőasszisztensnek. „Végigjártam a szamárlétrát.” 1969-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Makk Károly osztályában szerzett filmrendezői diplomát. Első nagyjátékfilmje, a Veri az ördög a feleségét „szerelemgyerek, szóról szóra a nagyapám története”. A Demokratikus Charta aláírása miatt több évig nem forgathatott újabb játékfilmet. A kultfilmmé vált Dögkeselyű „szerencsecsillagzat alatt született”, kegyetlen korkép a félszocialista, félkapitalista gazdasági-politikai rendszerről. Harmincnégy filmje mellett egy ideig a Mafilm önálló színtársulatának, a Dialóg Filmstúdiónak, majd a Duna TV szinkronműhelyének volt a vezetője. Végkiárusítás címmel nemrég jelent meg róla életműösszegző kötet.

Kétszer nősült, nemrég megözvegyült. Lánya iparművész, jelenleg egy szépségszalont vezet Pécsen. Hobbija a kertészkedés, a főzés, sportközvetítések és filmek nézése. „Napi három-négy film az adagom, ebből nem tudnak kigyógyítani.”

¬ Miért vállalt 78 évesen filmrendező osztályt az SZFE-n épp most?

Évtizedek során folyamatosan felmerült különböző fórumokon, hogy tanítok-e a Színművészetin. Erre azt tudtam felelni, hogy soha nem hívtak. Hízelgő és megtisztelő, hogy Sára Balázs, a filmes tanszék új vezetője most felkért. Tiszta szívvel, örömmel vállaltam. Ötvenéves munkával a hátam mögött miért ne érdemelném meg, hogy a halálom előtt öt perccel még részt vegyek a filmes oktatásban?