Fráter Erzsébet:
A Biblia ételei

A Biblia „legtalányosabb étele” a manna – állítja, bizonyítja kötetében Fráter Erzsébet. Mint az Mózes második könyvéből is tudható, a vándorlásuk kezdetén az éhségtől zúgolódó zsidókat segítette meg Isten az égből lehullott fehér, s leginkább a korianderhez hasonlatos „apró szemcsékkel”, melyekből – megőrlés után – lepényt lehetett sütni. Az égi áldást egyes kutatók a Sínai-félsziget sivatagos területén megélő kocsonyamoszattal, illetve mannazúzmóval azonosították, mások inkább a bokrokon megtelepedő mannapajzstetűvel. A biológus szerző e kérdésben nem foglal állást. Hitére támaszkodva úgy fogalmaz, ha nehéz is, de el kell fogadni, hogy van, amire nincs válasz. Ez egyébként igen ritka alkalom a lexikonként, népszerű-tudományos ismeretterjesztőként és mindeközben lenyűgöző olvasmányként is forgatható munkájában. Ha nem célzottan keressük mondjuk a Szentírásban említett kecskebúza, galaj, mirtusz, jujuba vagy törpekatáng mibenlétét, akkor akárhol felüthetjük a gazdagon illusztrált, míves kiadványt alkalmi álmélkodásért, a bibliai ételekkel kapcsolatos történeti, természettudományos és/vagy hitéleti magyarázatokért. Az egyes fejezetekben, „szócikkekben” a jó és a rossz fügétől kezdődően a mediterrán táplálkozáson, a sáskajáráson és a sáskafogyasztáson át az áldozati ételekig, a húsvéti szokásokig és – tudásszomjunkat oltandó – a részegítő italokig mindenben megmártózhatunk. De legalábbis mindezeknél kedvünk szerint elidőzhetünk. Az unalom ugyanúgy kizárva, mint a szerzőnek, a vácrátóti botanikus kert kurátorának néhány évvel ezelőtti, a Biblia növényei címmel közreadott munkájában.