De vajon van-e jogi fogás a közvagyonnal teletömött alapítványok antidemokratikus struktúráján? Ligeti Miklós szerint van is, meg nincs is. Úgy érvel, hogy az alapítvány alapvetően polgárjogi forma, a közfeladatot ellátó, közérdekű alapítvány ehhez képest fából vaskarika. „Jogi nonszensz, ha közfaladatot magánalapítvány lát el állami vagy az államtól kapott vagyontömeggel, ráadásul állami támogatásból, mint például a felsőoktatás esetében” – mondja a jogász. Csakhogy, mivel az alaptörvény-ellenes gyakorlatot a gránitszilárdságú alaptörvénybe vésték be, jogilag nehéz sikerrel fellépni ellene. „Ha 2022-ben a nemzeti egységkormányt kétharmaddal választják meg, akkor ugyanolyan egyszerűen felülvizsgáljuk és felszámoljuk a Fidesz hatalmi arroganciáját szolgáló rendszert, amilyen egyszerűen ők ezt átverték a parlamenten” – mondja magabiztosan Jakab Péter, a Jobbik elnöke. Ligeti Miklós szerint azonban még kétharmaddal is nehéz menet lesz a rendrakás. Meg lehet szüntetni a „hibás konstrukciót”, de nagyon nehéz lesz felszámolni a már létrejött alapítványokat, amelyek minden bizonnyal a végsőkig küzdenek a létükért. Még nehezebb lesz a vagyon visszaszerzése, különösen a vállalkozói vagyoné, mint például a Mol-részvényeké. Az esetleges kormányváltásig pedig, bár nyilván nem a Debreceni Egyetem főépületét adják el, az átadott több ezer vagyonelem közül bátran mazsolázhatnak: lakások, nyaralók, üres telkek, használaton kívüli ingatlanok, cégek kerülhetnek újabb és újabb tulajdonosokhoz. A Momentum abban reménykedik, hogy az alapítványi modell megbukik egy alkotmányossági teszten. Kérdésünkre, hogy ha az Alkotmánybíróság ennek ellenáll, van-e megoldásuk, a Momentum jogászai azt mondják, hogy akkor a feles törvényeken keresztül nehezítik meg a kurátorok életét.
„Olyan mértékű és olyan radikális az, ami most a közvagyonnal történik, hogy kisebbfajta jogállami forradalom kell az orvoslásához” – mondja Ligeti Miklós. Vörös Imre akadémikus egy cikkében azt írja, a jelenlegi alaptörvény is kimondja a közhatalom kizárólagos birtoklására való törekvés tilalmát, „amely ellen törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni”. Ha azonban a kormánypárt kizárólagosan birtokolja a közhatalmat, a törvényes feltételnek már nincs értelme, véli a jogászprofesszor, hiszen a megszállt intézmények, mint például az Alkotmánybíróság, alkalmatlanok a helyzet orvoslására. Ezért az összeülő új Országgyűlésnek „meg kell állapítania az alaptörvény és az önkényuralmat kirívóan biztosító törvényi rendelkezések alkotmányellenességét és semmisségét, és el kell rendelnie a jogrendszer egészének haladéktalan felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a hatályos jogszabályok ne akadályozhassák az alkotmányos jogállam helyreállítását” – ad útmutatót a volt alkotmánybíró.
Arról nem beszél a jogtudós, hogy a másik oldal eközben mit csinálna. Valószínűleg a jogállam eltiprásaként állítaná be a lépést, polgárháborús állapotokat teremtene, felhasználva a kezében lévő anyagi és hatalmi infrastruktúrát. Körösényi szerint ezekre a „kreatív hatalomtechnikai eszközökre csak hasonló kreatív eszközökkel lehet válaszolni”. Az már más kérdés, hogy a jogállam helyreállításáért küzdő, széttagolt ellenzék képes lesz-e nem jogállami eszközöket bevetni. Például az alapítványi egyetemek finanszírozásának befagyasztását, a kurátorok orbáni eszközökkel, például lejáratókampánnyal történő „megpuhítását”. Márpedig ha nem töri le a kiskirályságok hatalmát, elveszett, és kormányzás helyett legfeljebb biciklisávokat festhet. Ugyanakkor, bár mindegyik diktatúra igyekszik átmenteni magát, hosszú távon ez sohasem sikerül. Ha az ellenséges tűz alá került mamelukok érzik, hogy nem védik meg őket a számonkéréstől, minden bizonnyal megkötik egyéni alkuikat. Sok példa van erre a magyar történelemben. „Ha viszont Orbán az ügyészség kontrolljával meg tudja védeni őket, és gondoskodni tud róluk, munkát adva a privatizált állami intézményekben, akkor sok területen megbéníthatja és gyengítheti az ellenzéki kormányt, ahogy Antall Józsefét a rendszerváltás után az egykori állampárt a maga informális hatalmával” – véli Körösényi András. ¬
