Vállalkozó szellemek
Piros Malbi, rengeteg kocka Lada, közelkép betonkeverővel és büdös kukával, fáradt olaj, savanyú sörszag, az aktuális maszkjukkal elégedetlen emberek. „Mondj valami nagyon szépet!” – kíván nagyot Udvaros Dorottya, a férfi erre azt lihegi a fülébe: „Mitsubishi Pajero.” A rendszerváltás legerotikusabb szerelmi vallomása a rendváltás töredezett görbe tükrébe néző Gengszterfilmből való, amelyben Mucsi Zoltánt és Scherer Pétert felfedezték, hogy majd Jancsó Miklós véglegesítse a két magyar mozikaraktert. Amerikai katonakabát, legombolt nyakú kockás ing, horgászsapka, kertésznadrág – egész életében így érezte komfortosan magát a múlt héten, 80 éves korában elhunyt Szomjas György Kossuth-díjas filmrendező abban a világban, ahol ugyanúgy nem létezett tökéletes bűntény, ahogy tökéletes rendőrség sem. Jó családból ment a filmrendezői szakra, jó kezekbe, jó társaságba került, és jól kezelte a tehetségét. Herskó János volt az osztályfőnöke, egy osztályba járt Ember Judittal, Grunwalsky Ferenccel, Ragályi Elemérrel, Maár Gyulával és Böszörményi Gézával. Első nagyjátékfilmjében kipróbálta, működnek-e a magyar pusztában az amerikai western klasszikus beállításai, lesz-e a halk szavú, szűk szemű cowboyból magyar betyár. Sergio Leone feltalálta a spagettiwesternt, ő az -easternt.
A Rosszemberek egy máig húzódó problémát bemutatva arról szólt, mi történik, ha az új uraságoknak kell a más földje a vasúthoz, a Könnyű testi sértés azt, mit csinál a feleségét egy ismeretlen fickóval rajtakapó, váratlanul hazatérő férfi. A hatvanas-hetvenes években majdnem minden fiatalember filmes vagy rocksztár akart lenni, a nyolcvanas években vállalkozó. A vállalkozó a rendszerváltás előtti elsnóblizott nappalok és átvedelt éjszakák hőseként a határidő lerövidítésének varázslatával keltett vonzalmat az örök ígéretek terében.Szomjas nagy közönség- és elsöprő kritikai sikert aratott Falfúró című filmjében (képünkön) az emberek többségének az otthona volt a legnagyobb ellensége. Egy lakótelepi lakásban sok piszkos dolog történt, de hogy mi, az leginkább azért nem derülhetett ki, mert a házgyári betonba nem lehetett lyukat fúrni. A korszak Rambója az ütvefúrót szorongató, a csodafegyvert bármikor használni kész férfi, aki előbb ráborítja az asztalt a művezetőre, kilép a szerszámgyárból, majd belép egy ismeretlen világba. Talán érdemes egy részt kimásolni a stáblistából: dramaturg Vásárhelyi Miklós, kép Grunwalsky Ferenc, zene Karácsony János, díszlet Kovács Attila. Egy Szomjas-film soha nem úgy készült, mint egy nem Szomjas-film, az ő dolgaiban nem volt elég részt venni, csatlakozni kellett az ügyhöz, mint a Kopaszkutyában. Éppen ezért egy Szomjas-film kritikájában nem lehetett leírni azt, mint más filmekről: „Az emberi érzelmek legszélesebb skálája bontakozik ki a monumentális műből.” Egy Szomjas-filmből csakis egy Szomjas-film bontakozhatott ki.
