Benkő Imre életműdíja
„Emberközpontú, következetes, egyéni formanyelvvel rendelkező alkotó, akinek fotóesszéi immár sok évtizedet bemutató hiteles és mély kordokumentumok. A szakma egyik példaképévé emeli őt a fotográfia iránti alázata, rendkívüli kitartása, a témái iránti mély elkötelezettsége” – így méltatta a kuratórium Benkő Imrét, egy időben lapunk fotósát, az idei fotóriporteri életműdíjast. A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és szakmai partnere, a MÚOSZ Fotóriporteri Szakosztálya 2018 márciusában alapította a díjat, amit évente ítélnek oda egy-egy kiemelkedő alkotónak. Benkő Imre fotográfiáit Kecskeméttől Lausanne-on és Párizson át New Yorkig őrzik közgyűjtemények, itthon talán az ózdi sorozata a legismertebb: 1987-től kilenc éven át kísérte figyelemmel a szocialista nehézipar fellegvárának, az egykor tizenháromezer embert foglalkoztató Kohászati Műveknek az agóniáját. Fotóesszévé sűrített felvételei 1996-ban jelentek meg első, Acélváros. Ózd, 1987–1995 című albumában. Magának tett ígéretéhez híven évente vissza-visszatér Ózdra. „Az Ipari Park dermesztő csendjében bolyongva még találtam apró kis műhelyeket, az egyikben szöget gyártanak, de a régi gyárra már csak a fotóim emlékeztetnek…” – írta 25 év analóg fotóiból válogatott OSZK-beli kiállítása elé. Erdélytől Kambodzsáig harmincnál több országban készített képriportokat, évtizedeken keresztül követte a pesti utca emberét (Szürke fények. Budapest, 1970–1999), a Sziget Fesztivál forgatagát (Arcok. 1993–2002), 1982 és 2008 között ikrekről készült képeit a Magyar Fotográfiai Múzeum jelentette meg. Az életmű válogatott darabjai a Capa Központ honlapján és a https://hvg.hu/nagyitas fotógalériájában láthatók.
