Furcsa elvek szerint működik a magyar külpolitika. Amikor Brüsszelt kell bírálni, azonnal magas fokozatba kapcsolnak az illetékesek, és számtalanszor elhangzott már, hogy nem azért harcolt a magyar nép a szovjet birodalom ellen, hogy most önként hajtsa a fejét az új Moszkva, azaz Brüsszel jármába. Amikor viszont a jelenlegi, szabadon választott szövetségeseink – az EU mellett a NATO – elítéli azt az Oroszországot, amelynek vezetője, Vlagyimir Putyin államfő a XX. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának nevezte a Szovjetunió széthullását, majd mosolyogva kommentálta azt, hogy az orosz titkosszolgálat épületében ismét felállították a bolsevik Cseka rettegett alapítójának, Feliksz Dzerzsinszkijnek a mellszobrát, a magyar kormány különféle indokokkal teljesen kihátrál a közös fellépésből, vagy igyekszik a minimumra redukálni az intézkedések hatását.
Ez már évek óta így van. Amikor az EU félévenként meghosszabbítja az Oroszország ellen 2014-ben – az Ukrajnához tartozó Krím elfoglalása és a kelet-ukrajnai szakadároknak nyújtott segítség miatt – bevezetett szankciókat, Budapest igent mond ugyan, ám minden egyes alkalommal hangsúlyozza, hogy irreálisan magas a szankciók miatt Magyarország által elszenvedett veszteségek nagysága, és a büntetőintézkedésekkel az EU saját magát lövi lábon.
Az utóbbi hónapok fejleményei is azt mutatják, hogy a máskor hangos külügy elhalkul, ha Moszkva kerül terítékre. Amikor az orosz hatóságok a hazatérése után, január közepén azonnal letartóztatták a novicsokos merényletből Németországban lábadozó Alekszej Navalnijt, Magyarország csatlakozott a lépést elítélő EU-s nyilatkozathoz. Ezt azonban csak halkan, külön kérdésre erősítette meg a magyar külügy, és úgy, hogy a megszólalók gondosan kerülték az elítélés és Oroszország szavak említését egy mondatban. Feltűnő volt a visszafogottság akkor is, amikor kiderült, valószínűleg orosz titkosügynökök robbantottak fel Csehországban egy fegyverraktárt. Az első magyar megnyilatkozásban teljesen általános megfogalmazások szerepeltek, el sem hangzott Oroszország neve, s végül a Moszkvát egyértelműen is elítélő V4-es nyilatkozat hangnemét Magyarország követelésére tompították.
Miután Ukrajna korlátozta a kisebbségek oktatási és nyelvhasználati jogait, köztük a kárpátaljai magyarokét, Budapest azzal vág vissza, hogy az orosz érdekeknek megfelelően blokkolja a közeledést Ukrajna és a NATO között. Amikor pedig kitört a Moszkva többé-kevésbé hű szövetségesének számító Aljakszandr Lukasenka fehérorosz államfő elleni tüntetéssorozat, elmaradt a szólás- és gyülekezési szabadság korlátozásának magyarországi elítélése.
Oroszországnak az is jól jött, hogy az EU-ban Magyarország elsőként engedélyezte a koronavírus elleni orosz vakcina, a Szputnyik V alkalmazását. Mégpedig úgy, hogy előtte a magyar szakemberek nem ismerhették meg teljes egészében az oltóanyag dokumentációját, s amikor megmutattak nekik egy oroszországi vakcinagyárat, nem oda vitték őket, ahol a Magyarországnak szánt adagok készültek.
