Fogadásjobbról

„Felvilágosult megemlékezés” – így határozta meg Emmanuel Macron azt az eseményt, amelyet az Institut de France kupolatermében tartottak május 5-én, Napóleon halálának 200. évfordulóján. A francia köztársasági elnökök általában kerülték a vitatott megítélésű Napóleonhoz kötődő megnyilvánulásokat, Macron azonban élt a lehetőséggel. Beszédét azzal kezdte, hogy Napóleon „hozzánk tartozik”, majd kifejtette: nem szabad a jelen törvényei alapján megítélni a múltat.

A „cancel culture” elvetése nem akadályozta meg abban, hogy véleményt mondjon Napóleonról, jót is, rosszat is. Méltatta az állami struktúrák létrehozását, a polgári és a büntető törvénykönyv megteremtését, általában a stratégát, a törvényhozót. A felvilágosodás elárulásának nevezte viszont, hogy Napóleon 1802-ben visszaállította a francia kolóniákon a nyolc évvel korábban eltörölt rabszolgaságot, és utalt a császár nőket hátrányosan megkülönböztető törvényeire is.

Napóleon szörnyeteg volt és sas, Nagy Sándor és Néró, a világ lelke és Európa démona – adott minden oldalnak fogódzókat az államfő. Mindemellett hozzátette, hogy Napóleon élete óda a politikai akarathoz, pályája megmutatja, hogy egy ember megváltoztathatja a történelem menetét – sokaknak jutott eszébe, hogy Macron ezzel saját magát hasonlította beszéde tárgyához.