Kifulladásig

AFP / AHMAD GHARABLI

„Egy új Közel-Kelet hajnala” – mondta büszkén tavaly szeptemberben Donald Trump előző amerikai elnök, amikor bejelentette az Izrael, valamint az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló egyezségeket. Az Ábrahám-megállapodások – ahogy a bibliai pátriárka után elnevezték az alkukat – megteremtik az alapot az egész térség átfogó békéje felé – tette hozzá. Az egyik érv az volt, hogy a kapcsolatok normalizálása a két öbölbeli monarchiával, majd később Szudánnal és Marokkóval, visszafogja Izraelt. Ám nyilvánvalóvá vált, hogy ha leválasztják is a szélesebb arab–izraeli kibékülés folyamatáról a palesztin problémát, attól az nem oldódik meg.

Az arab, illetve muszlim világban sokfelé tüntetnek az izraeli „agresszió” ellen, a közösségi platformok szinte felrobbannak a Gázai övezetet érő izraeli támadásokról szóló beszámolóktól, fényképektől, videóktól. Az Izraellel megállapodott országok vezetői kényelmetlen helyzetbe kerültek, hiszen nem fordíthatnak hátat a közvéleményüknek, de a megállapodásokat aligha mondják fel. Fontos érdekeik fűződnek ugyanis az Izraellel kialakítandó kereskedelmi, tudományos és biztonsági együttműködéshez, és ha nyilvánvalóan lesz is mosolyszünet, esetleg az érintkezések befagyasztása, ha egyszer az izraeli–palesztin válság véget ér, valószínűleg a kapcsolatépítés is folytatódik.

Elemzők figyelmét nem kerülte el, hogy az arab tudósítások egy része kiegyensúlyozottabb, mint korábban, teret kapnak benne az Izraelt ért rakétatámadások is. Abdullah bin Zajed al-Nahjan emírségekbeli külügyminiszter pedig valamennyi felet – tehát nem csak Izraelt – önmérsékletre intette. Az újabb gázai háborúskodás miatt mindazonáltal Szaúd-Arábia – az arab világ vezető hatalma – aligha fogja elsietni a diplomáciai kapcsolatok felvételét Izraellel, noha a két ország között tavaly ugyancsak megindult a közeledés.