Brüsszelibukta

Júliusban elmarad a szociális hozzájárulási adó két százalékpontos csökkentése, holott a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumának 2016. novemberi megállapodása alapján ez az idén is járna, mivel a feltétel teljesült: 6 százalékot meghaladó mértékben nőttek tavaly a keresetek. Az Országgyűlésnek a minap benyújtott adótörvény-javaslatcsomagból azonban kiviláglik, hogy a szocho csak jövő júliusban csökken, 15,5-ről 15 százalékra. Ebből úgy lesz két százalékpontos vágás, hogy az 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulás beépül a szochóba.

Az is nehezen érthető, hogy a tavalyi recesszió mélypontján a kormány miért csökkentette a szochót, holott az egészség- és a nyugdíjbiztosítási alapnak minden fillér bevételre szüksége lett volna, az idén viszont a várt gyors gazdasági növekedés ellenére sem teszi meg. Ráadásul tavaly a számszerű feltétel sem teljesült maradéktalanul. De a jelek szerint kedvezni akart az üzleti szektornak. Az pedig számított is a foglalkoztatási terhek csökkentésére, hiszen a minimálbér és a garantált bérminimum 2020 januárjától 8 százalékkal nőtt. Idén csak február 1-jétől s csupán 4 százalékkal emelkedtek – ehhez ­júliustól automatikusan további egyszázalékos korrekció adódna, ha a szochót további két százalékponttal csökkentené a kormány. A jövő évi adótörvények alapján azonban ezt egy évvel elhalasztja, ezzel a minimálbéres munkavállalók havi 1600 forintot, a szakképzettek 2100 forintot buknak el.

Jövőre a 25 éven aluli munkavállalóknak nem kell személyi jövedelemadót fizetniük, az átalányadózás pedig egyszerűsödik. Nem a munkaalapú társadalom eszméjét erősíti, hogy a kriptodevizákból származó jövedelem adója 30,5-ről 15 százalékra csökken, illetve hogy a kockázatitőkealap-kezelők és a tőzsdék mentesülnek a pénzügyi szervezetek különadója alól. Azt pedig egyenesen a rezsicsökkentés védelmével indokolta Varga Mihály pénzügyminiszter, hogy, mint mondta, „az energiaellátók a veszteségüket a következő 5 adóévben levonhatják az adózás előtti eredményükből”. A 2014-es, központilag elrendelt díjcsökkentés idején nem számíthattak efféle segítségre – igaz, azóta maga Mészáros Lőrinc nyomul a gáz- és áramszolgáltatásban.

Alig száradt meg a tinta a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvényen és az annak alapján létrejött új alapítványokról szóló jogszabályokon, a kormány máris adócsökkentéssel ösztönzi a velük rokonszenvezőket, hogy további eszközöket vagy vagyont juttassanak nekik. A következtetés logikus: ha az Európai Unió nem találta támogatandó célnak az állami tulajdonból alapítványokba kiszervezett egyetemek finanszírozását, akkor tegyék meg azok, akik némi kedvezmény fejében hajlanak erre.