Gyógyítsmegminket!

MTI / Balázs Attila

A hazai kórházaknak mindössze öt százaléka van egyházi kézben. E négy, egytől egyig budapesti intézmény – a fővárosi Szent Ferenc Kórház, a Budai Irgalmasrendi Kórház, a reformátusok Bethesda Gyermekkórháza és a Mazsihisz Szeretetkórház – azonban eleve egyházi alapítású; arra, hogy egy teljesen „civil” kórházat vegyen át egy egyház, a kisvárdai előtt nem volt példa Magyarországon. Ebben alighanem szerepe lehet, hogy közkórházat fenntartani a jelenlegi finanszírozási feltételek közepette nem tűnik nagy üzletnek, egyházként pedig még kevésbé az – adott határozott választ a „megéri-e?” kérdésre a HVG-nek az Egyházi Kórházak Egyesülésének (EKE) elnöke. A Szent Ferenc Kórházat igazgató Toldy-Schedel Emil szerint bár él egy olyan tévhit a köztudatban, hogy az egyházak „jobban járnak”, mert az oktatási intézményekhez hasonlóan az egészségügyi intézmények fenntartása után is kapnak az egészségbiztosítási finanszírozáson túli támogatást, ez nincs így. Sőt, mondja, több szempontból is hátrányban vannak az állami kórházakkal szemben: nem indulhatnak például az állami intézményfenntartó „saját” kórházainak kiírt pályázatokon, és kimaradnak a csak ez előbbiek számára elérhető támogatásokból is. Éves adósságkonszolidációjuk ugyancsak bizonytalan, ezért eleve egyéb bevételekkel kell tervezniük, amelyeket – ahogyan fejlesztésre szánt forrásaikat is – önkormányzati, rendi vagy egyházi adományokból és támogatásokból tudnak – ahogy az egyesületi vezető fogalmaz – „összekoldulni”. Bár a görögkatolikusok motivációjáról Toldy-Schedel Emilnek nincsenek információi, fontosnak tartja azt is, hogy az egyházi kórházak alapvetően nem gazdálkodó, hanem elsősorban a hívek szolgálatára alapított intézmények, utóbbiba pedig értelemszerűen több, gazdaságilag meg nem térülő tevékenység is beletartozik.