Forrónisjólesz

A férfiak kiszáradnak és terméketlenné válnak, ha kávét isznak – ez az állítás már elavult, de a XVII. században Simon Pauli német orvos még így vélekedett (egyébként a teáról és a kakaóról is). A kávé azóta is az orvosbiológiai kutatások népszerű tárgya, a műfajban talán csak a vörösbor vetekszik vele. Nem mondhatnánk, hogy az utóbbi években teljesen tiszta lett volna a kép. Kis válogatás az idevágó hírekből:

¬ A legfontosabb talán, hogy 2016-ban a lyoni székhelyű IARC rákkutató intézet visszavonta 1991-es figyelmeztetését, és közölte: mégsem rákkeltő a kávé. Sőt az Egészségügyi Világszervezet égisze alatt működő intézetnél esetleg rákmegelőző hatást is tulajdonítanak neki.

¬ A kávé karcsúsítja a nőket – állapították meg az Anglia Ruskin Egyetemen tavaly. Nem a koffein áll a háttérben, hanem valamilyen más anyag. Napi két-három, idősebbeknél négy csésze (amerikai) kávé csökkenti a túlzott elhízás kockázatát. Napi hat csészénél több viszont már elhízást, porckopást és más ízületi bántalmakat okozhat – közölte szintén tavaly a Dél-ausztráliai Egyetem.

¬ A kávéivók tovább élnek – állította 2017-ben párhuzamosan két nemzetközi kutatócsoport, több mint félmillió ember statisztikáját elemezve. Hasonló eredményre jutott 2018-ban az amerikai NIH intézet, több mint félmillió brit adatai alapján. Hogy ez mivel függ össze, azt nem derítették ki, csak azt, hogy nem a koffeinen múlik, mert a hatás a koffeinmentes kávé fogyasztóinál is kimutatható.

¬ Rendszeres kávéfogyasztással jobban lehet tűrni a stresszt – derült ki 2015-ben a portugál Coimbrai Egyetem egérkísérleteiből. A hatás az adenozin A2A-receptorokkal függ össze.

¬ Ugyanabban az évben szintén az A2A-receptorral foglalkoztak az olasz Bari Egyetemen, és arra az eredményre jutottak, hogy ennek kétféle kedvezőtlen hatása is lehet az időskori demencia kialakulására, az egyik hatást a túl kevés, a másikat a túl sok koffein váltja ki. Legjobb napi 1-2 csészényi kávét fogyasztani.

¬ A rendszeres kávéivás csökkenti a Parkinson-kór kockázatát – tették közzé 2018-ban az amerikai Rutgers Egyetemen, egérkísérletekre alapozva. A háttérben az EHT molekula és a koffein együttes hatását sejtik.

AFP / CHRISTOPHE ARCHAMBAULT

A kávékapszula története üzleti áttörésként és környezeti csapásként kezdődött – mára mindkettő mérséklődni látszik. A klímahatás egyebek mellett abban rejlik, hogy a kapszula alapanyaga alumínium, amelynek gyártása nagyon energiaigényes, begyűjtése viszont nem egyszerű. Az üzleti változás lényege, hogy legkésőbb 2012 óta – amikor is tíz év elteltével lejártak az úttörő Nespresso legfontosabb szabadalmai – más cégek is árulhatnak kompatibilis kapszulákat, és ezt rengetegen meg is teszik. Ennek környezeti hatása is van: több cég kínál klímabarátabbnak szánt kapszulákat: műanyagot, lebomlót, újratölthetőt. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű: országonként, hulladékkezelési rendszerenként eltér, hogy mit tudnak kezdeni ezekkel. Nem ritka, hogy a több hónapos komposztálásra csak otthon van elég idő, a műanyag pedig válogatás nélkül megy a szemétbe, vagyis a végeredmény nem mindig esik egybe a jó szándékkal. Az újratöltögetés pedig épp a kapszula fő hasznát, a kényelmet teszi kérdésessé. A kapszula előnye viszont – bár ez igazából a német, amerikai, skandináv hosszú kávékkal szemben jelentkezik –, hogy az az egy adag mindig friss, készítésekor csak annyi energia fogy, amennyi éppen szükséges.

Maga a Nespresso 2022-re ígéri, hogy minden csésze kávéja karbonsemleges lesz. Az nyilván alaposabb elemzést igényelne, hogy a kávéültetvények környékére telepített fák mennyiben ellensúlyozzák az alumínium energiazabálását. Az újrahasznosításról nincsenek pontos adatok. A Nespresso arra hivatkozik, hogy vásárlóinak 90 (Magyarországon 99) százaléka könnyen elér valamilyen reciklálási lehetőséget. Német sajtóhírek szerint közelebb állhat a valósághoz, hogy a kapszuláknak nagyjából a harmadát dolgozzák fel újra. A Nespresso idehaza 43 százalékra teszi ezt az arányt.

A fő gond – ami aligha riasztja vissza a kávékedvelőlet –, hogy magának a kávétermesztésnek igen nagy a környezeti lábnyoma, leginkább a vízfelhasználás miatt. Egy csésze kávéhoz valójában 140 liter vízre van szükség – egy bögre tea esetében ez az adat 30 liter. A termesztéstől a hörpintésig a kávé szén-dioxid-kibocsátása csészénként 50–100 grammra becsülhető – de fenntartható termesztés esetén mindezek a számok alacsonyabbak is lehetnek. A termesztés, gyártás, szállítás után a karbonlábnyom nagyobbik fele már adott; a kávéfőzésre és a mosogatásra nagyjából 40 százalék marad. Részben e tényezőknek is tulajdonítható, hogy miután a kapszulapiac legnagyobbja, a Nespresso 2018-ban tanulmányt rendelt, idén januárra az az eredmény jött ki, hogy a kapszula nem árt többet a környezetnek, mint a kotyogós, sőt kedvezőbb, mint a kávéautomata.