Afrikaielőzmény

Götz Aly német történész arra vár, hogy Berlinben leomoljon a fal. Ezúttal a múzeumé, amelyen megint jókora nyílásra lenne szükség, ha ahogyan beemelték, úgy ki is vinnék a néprajzi gyűjtemény büszkeségének szánt, ám immár kínossá váló déltengeri hajót. A helyszín a frissen újjáépített királyi kastély Berlin történelmi központjában. A kívülről jórészt korhű homlokzatok mögött a világ hagyományos kultúráit bemutató múzeumot hoztak létre, jelezve, hogy a mai Németország a világra nyitott, békés ország. A név – Humboldt Forum – a híres tudós-felfedező testvérpárra utal.

A koncepció már a születésekor is vitákat váltott ki, és mire sok év elteltével (és még a járvány miatt is késve) megnyílhatna a múzeum, az ötlettel egyre több a gond. A tengerentúli műkincsek visszaadása körüli nemzetközi vita utolérte a projektet, például a benini bronzszobrok miatt is (HVG, 2021. április 29.). Az azonban megdöbbenést keltett néhány hete, hogy Götz Aly történész, a holokauszt ismert kutatója, arról ír friss könyvében: a Luf szigetén készült gyönyörű, 16 méter hosszú, 50 személyes hajót 1904-ben nem megvették, hanem elrabolták, és a német gyarmatosítók egyébként is kegyetlenül irtották a lakosságot abban a pár évtizedben, amikor birtokaik voltak Új-Guineán és a környező szigeteken. Ezek még az afrikai német gyarmatoknál is jobban feledésbe merültek, emlékükhöz többnyire romantikus déltengeri idillek társultak. Aly könyve most leszámol a mítosszal, és nemcsak tömegmészárlásokról ír, hanem a helyi kultúra felszámolása miatt közvetett népirtást is emleget. Tarthatatlanná teszi ezzel az eddigi múzeumi álláspontot, amely szerint más műkincsekhez hasonlóan a Luf-hajó német földre szállítása is kulturális mentőakció lehetett.