Nehezítettpálya

„Hiába vesződöl. Mert képzelj el egy egész életet ekképpen: pástétomot akartál, és csokoládét kaptál – igaz, nem rossz a csokoládé se, csak vedd a többit is ugyanígy: a vidám Julcsa helyett a tűnődő Katalint, szívderítő nyugalom helyett nyugtalanító tüzeket… s akkor még csodálkozol, ha nem találod a helyed?” Efféle bölcselkedő gondolatok foglalkoztatják a termete alapján valóságos óriásnak számító Störr hajóskapitányt Füst Milán A feleségem története című regényében. Fiatalkorában leginkább az evés gyönyörködtette a tengerészt, amikor pedig gyomorbajos lett, orvosi tanácsra kezdett a nők iránt érdeklődni. Feleségül vette a bájos és kacér francia nyelvtanárt, Lizzyt. A könyvben látszólag csak a boldogtalan házasságával vet számot. Mondhatnánk, hogy szokványos családi dráma, de a szerző sokszintű remekművet alkotott. A gyötrelmes kapcsolat mennyei magasságokba röpíti a hőst, majd az ezt követő pokoli szenvedések legyűrik ezt a viharedzett tengerészt is. Miközben kettejük gyötrelmessé vált viszonyára visszaemlékezik, a megcsalatás bizonyosságára törekvő rögeszmés féltékenység önpusztító szenvedéllyé válását írja le. A szeretetvágy és a szerelemféltés hullámvasútján az emberi lét alapkérdéseiről elmélkedik. A lírikus Füst Milán hétévi munkával alkotta meg ezt az 1942-ben megjelent, száz évvel ezelőtt játszódó prózai fő művét. A lélekábrázoló realizmus nagy mestereinek módszerét követte, Tolsztojt tekintette példaképének. A kortársak visszaemlékezése szerint a nehéz természetű írót fájdalmasan érinthette, hogy A feleségem története itthon szinte visszhangtalan maradt. De a Gallimard-féle francia kiadás 1958-ban meghozta a világsikert a könyvnek. Húsz nyelvre fordították le. A svéd rádió 1965-ben a Nobel-díj esélyeseivel készült sorozatában szólaltatta meg Füst Milánt. A hivatalos dokumentumok azonban nem erősítették meg a jelölést.