Vissza a természetből?
Kiknek nagyobb a hétköznapi karbonlábnyomuk: a városokban vagy a vidéken élőknek? Erre a kérdésre kerestek választ bonni kutatók, akik szerették volna tisztázni, mi igaz a metropoliszok környezetszennyező világát „a természet lágy ölén” élő falusiakéval szembeállító közvélekedésből. Nyolcezer osztrák háztartást vizsgáló felmérésükből az derült ki, hogy éppen a városlakóknak van a legkisebb karbonlábnyomuk, míg a kert- és elővárosokban élőknek a legnagyobb (8 százalékkal magasabb), a vidékiek pedig a kettő közötti mértékben terhelik a környezetüket. A városokban jelentősen kisebb az egy főre eső direkt kibocsátás, vagyis a közlekedésből, fűtésből és főzésből adódó szennyezés (köszönhetően a tömegközlekedésnek, a kisebb lakásoknak, a menzáknak és a közösségibb életmódnak), és ezt az előnyt még a magasabb indirekt szennyezés sem ellensúlyozza. Utóbbiba azoknak a cégeknek a karbonlábnyomát számítják bele, amelyek a városlakók többletfogyasztását elégítik ki (például elektronikai cikkekkel vagy fast fashion ruhákkal). A kutatók tudják, hogy az osztrák életmód és -színvonal nem általánosítható, és számos kevésbé fejlett országban a nagyvárosok komoly szennyezőforrások. Ez azonban szerintük nem jelenti azt, hogy a jövedelmek emelkedésével és kiegyenlítődésével ne lehetne azokban is előnyt kovácsolni a nagy népsűrűségből. Ebbe beletartozik, hogy olyan infrastruktúrát és körülményeket teremtsenek, ahol könnyebb környezettudatos döntéseket hozni a hétköznapokban.
