Rengeteg – Mindenhol látlak

18 évvel azután, hogy bemutatkozó filmje, a Rengeteg nagy visszhangot keltett, Fliegauf Bence elkészítette a folytatást Rengeteg – Mindenhol látlak címmel, amelyet a magyar közönség az HBO-n láthat, hazai moziforgalmazásba ugyanis nem kerül. (A Rengeteg 2003-ban a legjobb első film díját kapta Berlinben.) A folytatásban nem köszönnek vissza az első film karakterei, de hiába mások a szereplők és a helyzetek, az első pillanattól nyilvánvaló, hogy újra a Rengeteg világában járunk. A téma megint a magyar valóság, és ismét több, egymástól látszólag független jelenetben követhetünk megannyi drámát. Az egyik legerősebb történet, az apa (Végh Zsolt) és lánya (Kizlinger Lilla, képünkön) konfliktusa megmutatja, hogy a 20 éves, filmben először szerepelt filmrendező szakos hallgató méltán nyerte el az idei Berlinalén a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medve díjat. Egymást hibáztatják az anya haláláért, egymásra próbálják tolni a felelősséget, miközben saját lelkifurdalásukkal küzdenek. Egy másik epizódban egy kiskamasz fiú (a rendező fia, Fliegauf János) próbálja megértetni a bigottságig vallásos édesanyjával (Balla Eszter), hogy számára Isten, illetve Jézus pont olyan fiktív karakter, mint egy szerepjáték vagy fantasytörténet alakja. És hogy ettől ő nem lesz rosszabb ember, mint az anyja, egyszerűen csak másképp látják a világot. Ebben a jelenetben felsejlik némi humor is, ami egyébként nem jellemző a Rengeteg – Mindenhol látlakra. A film legtöbb epizódjában ugyanis az empátia és a kompromisszumkészség hiánya, a sértettség, a keserűség és a bosszúvágy mérgezi az emberi viszonyokat. Bár szinte minden szereplő megpróbál – sokszor kétes eszközökkel – változtatni a sorsán, úgy tűnik, hogy Fliegauf Bence Rengetegeiből továbbra sincs kiút.