Tudományos fordulat

Nem feltétlenül egyértelmű a feladat, ha egy hason fekvőnek azt mondják: forduljon jobbra. Álló helyzetben világos lenne, mit kell csinálni: a jobb vállat a lapocka felé elmozdítani. Hason fekve viszont a jobbra fordulást sokan a jobb oldalukra fordulásként értelmezik – ez pedig éppen ellentétes irányú mozgást jelent, mint álltunkban. Kelly Jaakkola amerikai delfinkutató és kollégái akkor szembesültek ezzel az egyszerű ellentmondással, amikor megpróbálták kideríteni, hogy – más állatokhoz és az emberhez hasonlóan – a gyakran a saját tengelyük körül forogva úszó delfinek mozgásában is megjelenik-e az agyféltekékkel összefüggő lateralizáció („oldalasság”). Az embereknél ennek a jobb- vagy balkezesség a legismertebb jele. A korábbi kísérleteket összegezve meglepve tapasztalták, hogy delfinkutatók eddig nem vették figyelembe az elfordulás kétféle lehetséges értelmezését, így az eddigi adatok nem használhatóak. Mivel a meghatározáson nem változtat a jobb-bal helyett az óramutató járásán alapuló definíció sem, ki kellett találniuk valamit. A fizikából ismert jobbkéz-szabály adta az ötletet. Ez úgy szól, hogy ha jobb kézzel megfogunk (legalábbis elméletben) egy egyenáramú vezetéket, és a hüvelykujjunk az áram folyásának irányába mutat, akkor a begörbített többi ujj jelzi a mágneses erővonalak irányát. A delfinek és mások forgását ennek mintájára úgy jelölik, hogy ha a hüvelyk­ujjunk az állat fejének irányába mutat, akkor a jobb vagy a bal kéz begörbített ujjai mutatják a forgás irányát. A definíció tehát: Right-fingered spin (RiFS) vagy az ellenkezője: LeFS. Ezen az alapon a 26 delfinnel végzett kísérlet megcáfolta a korábbi feltételezéseket. Kiderült, hogy valójában a delfinek nem „jobbkezesek”.