Boris Vian + OuLiPo: Nem úszhatjuk meg

A bal karja helyére beillesztett pótvégtag használatát tanulja, és éjszakánként összeégett kínaiak látványa kísérti Franket, aki most tért haza a koreai háborúból. Még mindig jobban járt, mint a bátyja, aki öt évvel korábban Nagaszakiban halt hősi halált. Franket otthon egykor tudós, de mostanra leépült apja és a háborúkban rokonaikat elvesztettek gyűlésére járó anyja, valamint özvegy sógornője, az inas meg a család sofőrje várja. Ráadásul azzal szembesül, hogy meggyilkolták Ellent, aki hajdan az első szexuális élményében részesítette. Aztán egyre több a gyilkosság, és már mindenki gyanús. A dzsesszmuzsikusi, zeneszerzői és festői babérokat is kiérdemelt Boris Vian életművéből ismerős stílusú krimiparódia új darabja a francia író születésének 100. évfordulóján látott napvilágot, 70 évvel azután, hogy papírra vetette az első négy fejezetet, és összerakta a szinopszist. Ez 1950 decemberében történt, pár hónappal azt követően, hogy kitört a – jogi értelemben ma is tartó – koreai háború, és Harry S. Truman amerikai elnök utasította a légierőt és haditengerészetet, hogy nyújtson segítséget Dél-Koreának. A cselekményes, fordulatos bűnügyi regény ravasz békepárti mű. A regényt Vian a koreai háborút kritizáló Omar Bradley tábornoknak ajánlotta, és ötödiknek szánta a Vernon Sullivan álnéven megjelentetett kötetei sorában, amelyek a közvetetten a halálát okozó Köpök a sírotokra című könyvvel indultak. Az amerikai krimiszerzőket kifigurázó, irodalmi tréfának szánt, de az erotikus tartalom mellett antirasszista gondolatokat is felvető korábbi történetekkel milliókat keresett Vian, de többször perbe fogták miattuk. Talán ezért hagyta félbe az ötödiket, holott eleinte nagy reményeket fűzött hozzá. Vian centenáriumához közeledve a hagyatékot gondozó alapítvány – benne az író fia, Patrick – a megkezdett regény kiadatása mellett döntött. Megbízták az OuLiPo művészcsoport néhány tagját, hogy az eredeti szinopszis alapján, Vian stílusához igazodva fejezzék be a könyvet. A csoportot egyébként Raymond Queneau alapította, aki Vian Tajtékos napok című regényéhez egyszerűen csak annyit fűzött: „A XX. század legmeghatóbb szerelmes regénye.”