Tíz évvel ezelőtt külön fürdőszövetséget alapított Kovacsics Imre, mert nem látta hatékonynak a rendszerváltás után megalakult szakmai szervezetet. Májusban azonban visszatért a Magyar Fürdőszövetséghez, ott alelnöki posztot tölt be. Mivel pedig az előző elnök júniusban lemondott, jelenleg ügyvivőként ő viszi a szervezetet, kérdéseinkre mégis vállalkozóként válaszolt, mert többre nincs felhatalmazása.
¬ A kormány a tervei szerint 150 milliárd forintot költene a fürdőkre, vélhetően ebből épülhet meg a Kiskunhalason tavaly beharangozott Csipke fürdő 22 milliárd forintból. Racionális épp itt fejleszteni?
Csak hallomásból tudunk a lehetséges forrásokról, a 150 milliárdos fejlesztés részleteiről még nincsenek információink. Magyarországon 2003-tól kezdődően volt egy fürdőépítési roham, 20 év elteltével időszerű egy ilyen nagyságrendű fejlesztés. A világtrendek is azt mutatják, hogy a több évtizeddel ezelőtt még vonzónak számító attrakciók elavulnak, pénzt kell rájuk fordítani. A 20 milliárd forintos nagyságrend, amennyit a győri fürdőnél is éppen most költenek fejlesztésekre, nem nagyobb volumenű, mint a kétezres években az akkor átlagosnak számító 2-3 milliárd forintos összeg: nagyjából ennyit drágultak a beruházások. Tehát nem a kiskunhalasi beruházás megy csodaszámba, inkább ki kellene alakítani egy koncepciót, hogy melyik fürdőben mit fejlesztünk.
¬ Többen attól tartanak, hogy az egymást érő fürdőket csak emelkedő árak mellett lehet működtetni, mert elfogynak a vendégek.
A beruházásoknak akkor van értelmük, ha egységes koncepció mentén történnek a fejlesztések, és új küldőpiacokat tudnak bevonzani. Annak nincs értelme, ha az új attrakciókkal csak a másik elől visszük el a vendégeket, új költéseket nem generálunk. Ha egy fürdő nem tud évente legalább 300–500 ezer látogatót bevonzani, akkor nincs értelme, mert úgy még a fenntartási költségeket is nehéz kigazdálkodni. Egy egységes koncepció alapján az egyik fürdőnek az idős pihenni vágyókra, a másiknak a gyermekes családokra, a harmadiknak a szerelmespárokra kellene specializálódnia – most lényegében mindenütt egy mixet működtetnek.
¬ Dolgozott a gyulai Várfürdőben, a makói Hagymatikumban, a magáncége üzemelteti a győri fürdőt. Magán-, állami vagy önkormányzati kézben vannak jobb helyen a fürdők?
Régóta mondom, hogy piaci verseny akkor tud kialakulni, ha nincs az a kényelmes, állami vagy önkormányzati hátterű tulajdonosi kör. A fürdők közel 90 százaléka önkormányzati kézben van, a jobbak legalább az üzemeltetési költségüket kitermelik, a gyengébbek azt sem. A fejlesztések viszont olyan volumenűek, hogy a mai jegyárak mellett nem térülhetnek meg. Vagy mondjuk ki, hogy a fürdők sosem lesznek rentábilisak, és mindig pénzt kell beléjük tolni, vagy döntsünk úgy, hogy piaci alapon működjenek.
