Keletretekintve

Ahogy a gazdaságpolitikában az állam szerepének radikális bővítésével rácáfolt az óvatosságával kapcsolatos várakozásokra, a külpolitikában is meglepetést okozott Joe Biden. Formálódó doktrínájának középpontjában ugyanis Kína feltartóztatása áll, amivel elődje, Donald Trump nyomdokába lépett, és a kérdésnek címlapsztorit szentelő The Economist londoni hetilap szerint ketten a legnagyobb fordulatot hajtották végre az amerikai külpolitikában azóta, hogy Richard Nixon öt évtizede megjelent Pekingben. Ami persze nem csoda, hiszen – teszi hozzá a The Foreign Policy külpolitikai szaklap – az utóbbi három évtizedben, a hidegháború vége óta Kína az, amely a legközelebb került ahhoz, hogy az USA egyenlő vetélytársa legyen, s a cselekedetei sokkal inkább befolyásolják amerikaiak millióinak mindennapjait, mint amire Oroszország vagy bármely más ország képes.

A szenátorként, alelnökként és elnökjelöltként képviselt, kompromisszumot kereső álláspontjával szemben meglehetősen konfrontatív Biden viszont a két elemzés szerint éppen a harciasságával dolgozhat az elérni kívánt céljai ellen, miközben a doktrínájának jelentős része észszerű – jegyzi meg a The Economist. A demokrácia és az autokrácia zéró összegű küzdelmének hangsúlyozásával lehetetlen választás elé állíthatja a szövetségeseit, illetve a világ számos államát, mert Kína már csaknem kétszer annyi országnak a legnagyobb kereskedelmi partnere, mint az USA. A Foreign Policy pedig arra figyelmeztet, hogy ha a protekcionizmus elemeit sem nélkülöző doktrína ellenérdekeltté teszi az együttműködés keresésében Pekinget, akkor azzal a Nyugat vezette nemzetközi rendszerből való kijelentkezésre bátoríthatja, s nem a játékszabályok betartására szoríthatja.