Soproni Tamás

Portré

2021. július 29.

Fazekas Istvan

Soproni Tamás

Terézváros polgármestere

„Későn érő típus vagyok: amikor tízévesen megkérdeztek, mi szeretnék lenni, azt mondtam, hogy a pápa” – emlékszik vissza a 35 éves, momentumos politikus. „Erősen keresztény családból” származik, édesapja sekrestyés volt, ő pedig sokáig ministrált, édesanyja rokkantnyugdíjas. Három nővérével együtt a Kodály körönd mellett nőtt fel, mindössze néhány éves volt, amikor a legfiatalabb lánytestvérét örökbe fogadta a család. „Édesanyámat gyermekkorában intézetbe kellett adni, mert a családban nem tudtak annyi gyermeket eltartani. Ő akkor fogadta meg, hogy egy gyermeket ki fog hozni, amikor felnő.” Soproni Tamás otthonról hozta a kultúraszeretetét is: „Édesanyám fiatalon egy-egy esti opera-előadásért képes volt gyalog hazasétálni Taksonyba.” Gimnáziumi évek, rövid szerviztechnikusi karrier, aztán Angliában, többek között mosogatással töltött időszak után, 21 évesen iratkozott be az ELTE anglisztika szakára. Dolgozott üzemvezető pénztárosként is az azóta megszűnt Hunnia moziban, de végül szakfordító lett, mellette nemzetközi tanulmányokat is hallgatott az ELTE-n, ahol a szakdolgozata még hátravan. 2014-ben az Együttben lett tag, el is indult a VI. kerületben, de nem jutott a közgyűlésbe. A következő évben barátai hívására ment el a Momentum táborába. „Jeleztem, hogy a szervezéssel és az operatív dolgokkal gondok vannak, így aztán elég gyorsan bekerültem a vezetésbe” – mesélt politikai karrierje kezdetéről. A 2018-as választások után szünetre vágyott, visszatért eredeti foglalkozásához, de a helyi politika továbbra is vonzotta, így meggyőzték a folytatásról.

Menyasszonyával egy VI. kerületi albérletben élnek Csinszka nevű macskájukkal. A munkahelyére és máshová is általában gyalogosan és tömegközlekedéssel jár.

¬ Otthonról konzervatív, keresztény nevelést hozott, vannak még viták a családi asztalnál?

Nem tudom, mennyire meghatározó az, hogy keresztény családból származom, hiszen a keresztény emberek sokfélék. A liberalizmust viszont biztosan nem otthonról hozom. A családom a kilencvenes években MIÉP-es volt, édesapám viszont ma már Momentum-szavazó, ami számomra azt bizonyítja, hogy mindenki változik. A politikáról egyébként nem beszélgetünk sokat a családi asztalnál.