Zónamenü

1919-ben Vlagyimir Iljics Lenin kinyilatkoztatta, hogy: „Minden művészet közül számunkra legfontosabb a film.” Vetítőhelyek ugyan még évek múltán is alig voltak, de azért többen is készítettek filmeket. A szovjetek mozivilága hősi túlteljesítések áldokumentumfilmjeiből, a kommunista zsenialitást heroizáló agitkákból állt össze, majd született néhány máig is tananyagnak számító remekmű, például Szergej Eisenstein Patyomkin páncélosa, és forgattak olyan kedélyjavító darabokat is, mint a Cirkusz. A második világháború újra romba döntötte az éppen magára találó szovjet filmipart, de éppen Eisenstein példája bizonyítja, hogy a felfoghatatlan nehézségek ellenére is, miközben az ország élet-halál harcot vívott a nácikkal, elkészíthette a grandiózus Rettegett Ivánt. Igaz, a Sztálin-allegóriákkal teli, ám éppen a generalisszimusz cenzorai által félreértett film torzó maradt: a tervezett harmadik rész nem valósult meg. A munka titánjainak emlékműveit szakmányban gyártó Vera Muhina szobrásznő munkás és kolhozparasztnő eltéphetetlen szövetségét megörökítő logójával indító Moszfilm az 1960-as évektől kezdve hollywoodi mintára gyártott nem is egész estés, hanem egész hétvégét betöltő darabokat. Az 1959-ben a Szovjetunióban 40 millió nézőt vonzó amerikai film, a Háború és béke King Vidor rendezésében hazafias tettre szárnyalta a Tolsztoj-művet nemzeti irodalma ékkövének tekintő filmeseket, akik Szergej Bondarcsuk rendezésében és főszereplésével 1968-ban elkészítették a maguk eposzát. A négyrészes, hétórás alkotás 8,5 millió rubelbe került, ami egyes kalkulációk szerint mai áron 800 millió dollár, ezzel pedig a valaha készült legdrágább film. A felszorzás tartalmazza azt a hatalmas anyagi, logisztikai és humán erőforrást, amit a Vörös Hadsereg garantált olyan akciókkal, mint a 160 vagonnyi felszerelés egyik forgatási helyszínről a másikra fuvarozása. A Háború és béke volt az első Oscar-díjat nyert szovjet film. Talán még ennél is őrjítőbb vállalkozás az 1969–1971 között készített ötrészes Felszabadítás című, az olasz producermogul, Dino De Laurentiis bevonásával készült mű, amelyben a nevezetes kurkszi tankcsata vagy Berlin elfoglalása a helyszíni háborús tudósítások hitelességével jelent meg.