David Schalko: Nehéz csontok

„Történelemből kétféle van… Az egyik meg van írva a könyvekben. A másikat az emberek suttogva mesélik egymásnak. Ez a történet biztosan nem igaz. De így mesélik” – áll a kötet élén, bár a filmszakmában sokszorosan díjazott szerzőt valódi események és létező személyek inspirálták. A véd- és dacszövetségben működő – a könyvben névelővel emlegetett – főszereplők: a Krutzler mint vezéralak, a Sikora, a Wessely, a Praschak eleinte piti bűnözők, akik kártyatrükkel szerzik meg a napi nőre való zsebpénzt. Aztán amikor Ausztriát a Harmadik Birodalomhoz csatolják, egyikük kivételével mindannyiukat elhurcolják a dachaui és a mauthauseni koncentrációs táborba. Köztörvényesként a láger elitjébe tartozó kápók lesznek, és nehézfiúkká nevelődnek. A Krutzler visszaemlékezései a szokásostól eltérő látószögből mutatják a tábort. Lelket és gyomrot felkavaró történet azé a fogolyé, akibe beleszeret egy SS-tiszt, és hogy a nő családja ne álljon a boldogsága útjába, a férjét és a fiát gyorsan elgázosítja. Majd a raktárból megszerzi a kisfiú plüssállatát, és azzal akarja magához édesgetni, szexuális aktusra bírni az asszonyt. A háború után Bécsben megint összeáll a banda, felosztják maguk közt a zónákat, és az alvilág uraivá válnak. Megbízást kapnak, hogy öljék meg a tisztogatást megúszó nácikat. Többeket úgy tüntetnek el, hogy a Praschak hentesüzletében feldolgozzák a testüket, „még a csontjaikat is ledarálták csirketápnak”. A magától értetődő kegyetlenség, a természetesnek vett erőszak a nem ítélkező, ugyanakkor ironikus-cinikus előadásmód miatt kevésbé földbe döngölő. Gengsztertörténet, amelybe olykor Kafka vagy Musil szövegét is belopja a szerző. A művet magyarul tolmácsoló Győri László felsőfokon „beszéli” az argót, briliáns szóalkotásokkal kápráztat el. Nemhiába Wessely-díjas. Persze nem a regénybeli négyek egyikéről nevezték el ezt a műfordítói elismerést.