Mintateremtés

Az indiai szubkontinens 1947-es felosztásakor született Pakisztán két, területileg össze nem függő részből állt. Kelet-Pakisztán (a mai Banglades) volt a szegényebb, és a lakosság nagy részét kitevő bengáliak másodrendűnek érezték magukat. Iszlámábád betiltotta a bengáli zenét és irodalmat, így például Rabindranáth Tagore Nobel-díjas író műveit is. Az 1970 novemberében Bengálra lecsapott Bhola ciklon félmillió életet követelt, ez volt máig a világ leghalálosabb trópusi óriásvihara. A függetlenségi mozgalom erősödéséhez hozzájárult, hogy a pakisztáni központi kormány elhanyagolta a mentést. 1971. március 26-án kikiáltották a független Bangladest, miután előző nap a pakisztáni katonai junta offenzívát indított. Népirtásuk következtében milliók haltak meg, és 7 millióan menekültek Indiába. A harcok mellett a hatalmas áradások fokozták a szenvedést. De a New York-i segélykoncert hatására is a világ együttérzése Banglades felé fordult, melynek önrendelkezési törekvése széles körű nemzetközi támogatást kapott, az Indiával is szembekerült pakisztáni hadsereg pedig végül alulmaradt, és 1971. december 16-án megadta magát.