Napok alatt összeomlott a kabuli kormány, Afganisztán urai húsz év után újra a tálibok. A leghosszabb háborújába belefáradt USA mindent feladott, és ezzel újabb problémákat teremtett.
A győztes tálibok. Második nekifutás
AFP
Hadilábak
Nem olyan rettenetesen erős a Talibán, a kormányhadsereg omlott össze kártyavárként – véli több szakértő arról, hogy az iszlamista mozgalom miként darálhatta be az USA által milliárdokból felfegyverzett és kiképzett, papíron 350 ezres ellenfelét. A fordulat 2014-ben kezdődött, az amerikai csapatcsökkentésekkel – a tálibok erőre kaptak, területeket foglaltak el, a kormány hátországában véres és látványos merényleteket hajtottak végre. A diplomáciai varázspálcát is ügyesen forgatták: a Trump vezette USA-val tavaly februárban kötött megállapodásban elérték, hogy az amerikai légierő a földön maradjon. A dohai egyezménnyel a tálibok egy év felkészülési időt nyertek, megerősítették utánpótlási vonalaikat, és bátrabban mozogtak, nem tartva az amerikai légicsapásoktól.
Az idén tavasszal indult offenzíva során aztán először a kisebb, távoli körzeteket kezdték támadni, Kunduz északi tartomány egy szeglete például két hónapig tartotta magát, de aztán elfogyott az élelem, a víz, a muníció, Kabultól pedig nem jött utánpótlás. Végül az ottani kormányerők elmenekültek, a máshol is magukra hagyott katonák harci kedve lelohadt. A tálibok ugyanezt a taktikát követték körzetről körzetre, az ellenállókat megölték, azoknak pedig megkegyelmeztek, akik megadták magukat. Az iszlamista mozgalom pénzzel és élelemmel is igyekezett megadásra bírni a kormányhadsereg tagjait, a helyi törzsi-etnikai, vallási vezetőkkel kötött alkuk alapján biztonságot kínálva nekik.
A tálib sikerhez az is kellett, hogy a korábbi amerikai tálibellenes stratégia részeként a kabuli kormány igyekezett minél több területet az ellenőrzése alá vonni. Több mint kétszáz bázist, helyőrséget tartott fenn, gyakorlatilag majd minden második körzetre jutott egy. Ám az amerikai kivonulás bejelentése után nem volt idő arra, hogy az erőket összevonják, a fontosabb települések védelmére összpontosítsák. Ráadásul az afgán hadsereg működésében, a fegyverzet karbantartásában, a logisztikában kulcsszerepet játszó szerződésesek ugyancsak távoztak. Asraf Gáni afgán elnök mindezek tetejébe sokszor megkerülte a parancsnoki láncolatot, néhány bizalmasára bízva az irányítást, gyakran cserélgetve a vezetőket, a parancsnokokat.
