Lassan hét éve már, és már akkor sem tűnt viccnek. A flensburgi városi közgyűlésben a Balpárt frakcióvezetőnője javaslatot nyújtott be, miszerint az önkormányzati munkaeszközöket is gendersemlegesen kellene említeni, úgymint: der/die ComputerIn, der/die ScannerIn, és így tovább, a számítógép és a lapolvasó után a porszívó vagy a papírkosár példájával is. A német hivatalos és sajtónyelvben a genderezés már akkor annyira elterjedt, hogy kevesen vették észre az iróniát, amellyel Gabi Ritter egy szerinte túlzó gendertárgyú javaslatra reagált.
Azóta a példákban szereplő Binnen-I (nagy I betű a szó belsejében) mintha kezdene kimenni a divatból. A többneműsített főnevekbe most leginkább Gendersternchen (gendercsillag) kerül, például a polgárok és polgárnők (Bürger und Bürgerinnen) írásmódja: Bürger*innen. Kevésbé terjedt el az aláhúzással jelölés: Bürger_innen. A csillag nem pusztán a nőkből, férfiakból és másokból álló csoportok sokszínűségére hivatott utalni, hanem egyes számban is használatos annak érzékeltetésére, ha valaki nem sorolja magát valamelyik nemhez, például: Alex ist ein*e Künstler*in (Alex művész).
Az ellentábor (amely egyes felmérések szerint többségben van) arra hivatkozik, hogy mindez zavarja az olvasást és a beszédet, erőszakot tesz a német nyelven, függetlenül attól, hogy ki mit gondol a szándékról és a mögöttes társadalmi problémákról. Mégis, egy ideje nemcsak a sajtó egy részében leírva, hanem akár a közszolgálati tévében kimondva is alkalmazzák a módszert. Műsorvezetők, bemondók glottális stoppal (hangszalagzárral) érzékeltetik azt, amit írásban a csillag jelez. Bár a németben – például az arabtól eltérően – ez nem számít külön hangnak, kellő gyakorlás után elsajátítható a parányi szünet tudatos ejtése.
További nyelvi próbálkozás, hogy az általánosnak szánt hímnemű alak (a generikus maszkulinum) vagy a többnemű főnévalakítgatások helyett, semlegesebb alakként, melléknévi igenevet főnevesítsenek. A magyarban is így képződött – igaz, inkább férfira utalva – például a tanító vagy az ápoló. Németül azonban (eddig) kevés az ilyen főnév, és az ellentábort zavarja, hogy az így használt szó inkább a tevékenységre, mint az emberek egy csoportjára utal. A „die Studierende” például azokra, akik éppen tanulnak, nem annyira azokra, akik a státusukra nézve diákok és diáklányok. A mértékadó szótár, a Duden online változata pedig nemrég azzal kavart vitát, hogy – ritkán használatosként ugyan – felvette olyan szavak mindeddig nem létező nőnemű alakjait, mint például a vendég vagy a gazfickó: die Gästin, die Bösewichtin. ¬ Bedő Iván
