Magyarok a paralimpián: a felét kapják ép társaik jutalmának

Az első magyar paralimpiai éremszerző, Fejes András (és három sporttársa) 1972-ben még saját költségen, magánszervezésben jutott ki a Heidelbergben megrendezett IV. paralimpiai játékokra, 1976 óta viszont már folyamatos a hivatalos magyar jelenlét. Igazán akadálymentesnek azonban – magyar szempontból – csak 1984-től nevezhető a játék: 1976-ban ugyanis a dél-afrikai apartheid rendszer elleni tiltakozás miatt a harmadik versenynap után hazarendelték a versenyzőinket Torontóból, 1980-ban pedig a korábbi politikai bojkott miatt Magyarország nem kapott meghívást a hollandiai Arnhembe. Ezek után igazi áttörést jelentett az 1984-es parádés szereplés: a New Yorkban elért eredményt azóta sem sikerült felülmúlni. A 28 magyar éremből kereken egy tucat csillogott aranyosan, ennek is a felét két úszó, Jeszenszky Attila és Dukai Géza szerezte. Sporttörténelmi bravúr az 1992-es barcelonai paralimpián is született: Szekeres Pál vívó volt az első sportoló a világon, aki olimpián és paralimpián is érmet szerzett. Az ő nevéhez fűződik a fogyatékkal élők sportjának minden korábbinál magasabb szintre emelése is: 1999-ben az Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkára lett.