Ihletelés
Mikor, mitől környékezi meg a múzsa? – kérdeztük a könyvheti kötetek szerzői közül jó néhánytól. Van-e olyan furfangjuk, hóbortjuk, amivel a legjobb gondolatokat csalogatják elő magukból?
Régicsiholók
Nem kell különcködni ahhoz, hogy valaki jó író legyen – intette önmérsékletre az önjelölt írókat 1927 decemberében a Színházi Élet, miután azzal a körkérdéssel fordult a kortárs irodalom számos akkori üdvöskéjéhez, ugyan árulja már el, van-e schilleri „rohadt almája”? Ihletcsiholásának fortélyairól jó néhány, azóta klasszikussá lett és/vagy méltán elfeledett irodalmi nagyság vallott. Válaszaikat olvasva úgy tűnik, hogy az utóbbiak legalább ezen a pályán egyenrangúként vették fel a versenyt az előbbiekkel, akár a mélyen filozofáló Nagy Lajossal – aki szerint őt a „nagyobb alma”, a földgömb, vagyis az azon viruló rothadás inspirálja írásra –, akár az ellentábori Szabó Dezsővel – aki tőle szokatlan tömörséggel és szokott pökhendiséggel intézte el a választ: „Ha nem tudok írni, hát nem írok.” Vele ellentétben az egykori operettszerző, a műveivel együtt feledett Harmath Imre a róla írt „rossz kritikák” olvasásával inspirálta magát, a színházi lap munkatársaként ismertséget szerzett kabarista, Kálmán Jenő pedig azzal zárta klapanciáját, hogy neki bizony anyagi gondok nélkül nem megy az írás.
Ötvenszeregymondat
Válogatás a 92. könyvhét kínálatából – a HVG (szubjektív) címmustrája
¬ VERSEK
Bródy János: Saját hangon. Merthogy más, szerencsére, nincs is neki.
Czóbel Minka: A pillanat értéke. Lappangó versek tára.
Fenákel Judit–Gergely Ágnes: Patchwork. (Unoka)testvéri párbeszéd a gyerekkorról versben és prózában.
Handi Péter: Ma is üres galamb jött, felség! A szürreál diadala: „Az ócskaboltban, epekőért kutatva.”
Kántor Péter: Elegendő ok. Utolsó címzés.
Markó Béla: A haza milyen? Mélyebbre csendesülve.
Múzsájához szólván. Balló László szerelmetes versei. „Hogyan dobogtatta meg a kis poéta szívét gyönyörűséges hölgye?”
Nagy Gáspár: Összegyűjtött versek. Nem lehet feledNI.
Zalán Tibor: A lovak reggelije. „Ismét megírjam Kívül című / versemet Már nem lehet kijjebb.”
¬ PRÓZA, DRÁMA
Brecht, Bertolt: Állítsátok meg Arturo Uit! (Báthori Csaba új fordításában.) Valakit mindig meg kellene.
Dunajcsik Mátyás: Víziváros. Urbanisztikai love story a valós és a képzelt Budapesten.
Háy János: Mamikám. A fel nem tűnés lehetetlensége.
Keresztury Tibor: Hűlt helyem. Tegező viszonyban a halállal.
Királyhegyi Pál: Az idegen – A férfi jön-megy. Regények az amerikai nahtkasztliból.
Kőbányai János: Sivatagi nemzedék. A megvalósult álom rémálma: nem lehet tovább álmodni.
Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év. A világ macimézesflakon-szemmel.
Nyerges András: Mimikrik évada, avagy katyvasz minden mennyiségben. Az alcímet kéretik komolyan venni.
Örkény István: Tengertánc. Novellák a betiltásig.
Pilinszky János: Önéletrajzaim. „Életbevágóan szükségem van a versre, de most regényt írok.”
Ripp Zoltán: A zsarnok halála. Az „azután” históriái.
Spiró György: Mikor szabad ölni? Az „azelőtt” dilemmái.
Szomory Dezső: Vihar a Balatonon. Újságprózák. Ringás az elmúlásba.
Végel László: Peremvidéki palackposta. Újvidéki napló 1991–2020. A maradás krónikája.
¬ IRODALOMTÖRTÉNET, ÉLETRAJZ
Földes Györgyi: Akit „nem látni az erdőben”. Kik és mik az avantgárd nőírók?
Fráter Zoltán: Itt vagyok, ni! Tersánszky Józsi Jenő ezer élete. Az író, aki szívesebben lett volna cirkuszi zenebohóc.
Kelecsényi László: Merre vagytok? Halottaskönyv – túlélőknek.
Király István: Petőfitől Tandoriig. Mégis kiiktathatatlan.
Ne uszítsatok levelezésre! Faludy György hagyatékából. (Összeállította: Csiszár Gábor.) Síron túli üzenetek.
Nyáry Krisztián: Nem kötelező 2. Tiltott irodalom. Klasszikus irodalmi művek az azonos neműek közti szerelemről. Csak pár ezer éves ez az „öncélúság”.
Saly Noémi: Ha túléljük ezt a marhaságot. „Bármilyen bonyolult, csak az igazságot érdemes elmondani.”
Tverdota György: Gondoljátok meg, proletárok. József Attila újraértése.
¬ MONOGRÁFIA, TANULMÁNY, ISMERETTERJESZTÉS
Almási Miklós: Közeli jövőnk és a távoli jelen. A digitális társadalom kritikája. Mi marad az ember(i)ből?
Fülöp Zoltán Ottó: A borvíztől a hungarikumig. Vizezett bor kizárva.
K. Horváth Zsolt: A bundátlan Vénusz. Szőrtelen gondolatok a testről.
LEGO Minifigurák – A kezdetektől napjainkig. Legóőrülteknek és gyerekeknek.
Pléh Csaba: A megismerés vége. Végtelen próbálkozás.
Zeke Gyula: Borbélyok, frizőrnők, fodrászok. Egy szakma és társadalma a modern kori Budapesten. Korhely-írás: benne a kor is, a hely is.
¬ MŰVÉSZETTÖRTÉNET
Kincses Katalin Mária: A Rákóczi-kultusz első szobrai. Vele kezdődött?
Kocsis András Sándor: 100 bejegyzés. Fészbukra széljegyzetelt műtárgyak.
Láng-Kovács Éva: Festők a szabadban. A nagybányai művésztelep regénye.
¬ TÖRTÉNELEM, POLITIKA
Gyurgyák János: Elvesztett illúziók – megtalált történelem. Uralja-e a jövőt, aki a múltat uralja?
Kérdések és válaszok a Rákosi-korról, 1949–1956. Múlt idő?
Stipich Béla Tamás: A hatalomgyakorlás. Ezúttal a hettitáknál.
Veszprémy László Bernát: 1921 – A Horthy-rendszer megszilárdulásának története. 23 év a nagy bukásig.
Vonyó József: Jobboldali radikálisok Magyarországon 1919–1944. Mintapéldányok.
¬ GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI KÖNYVEK
Dóka Péter: Az ellopott zsiráf. Újrakezdett nyomozás.
Lőrinc László: 25 szelfi a felvilágosodás korából. Hogy volt, hogy nem volt?
Marabu: A gonosz törpekommandósok világuralmi terveinek csúf bukása egyetlen eseményteli csütörtök délután. Totális rajzregény – már csak a kísérőzene hiányzik.
Nógrádi Gábor: Segítség, értem a kutyámat! Tolmács nélkül.
Zalka Csenge Virág: A Varjúherceg. Ismert mesék ismeretlen változatai.
