Történetek a karanténból
A lakóhelyelhagyással kapcsolatos első hullámos korlátozások felszabadítottak addig szunnyadó kreatív energiákat – balkonkoncerteket, támogatói tapsszeánszokat –, továbbá újraosztottak néhány otthoni szerepet. A férfiak megtanultak főzni, sütni, paradicsomot konfitálni. A spanyol filmesek már a lezárások első napjaiban, vagyis a tavalyi év elejétől nem fértek a bőrükbe. Nem sokáig tartott, hogy kitalálják, miként lehet egy félszáz fős forgatócsoport helyett egyetlen városi autóban elférő stábbal játékfilmet készíteni. Természetesen kézikamerával vagy okostelefonnal, világosítóarzenál helyett néhány jól irányított lámpával. A Történetek a karanténból széria televízió számára készített miniatűrjei amolyan terápiaként, tükörként és görbe tükörként, lelki szemetesládaként működtek. Utóbb öt spanyol rendező a legjobbnak ítélt ötletekből összehozta a másfél órás mozis változatot, más perspektívából, más vérmérséklettel, hol fekete humorral, hol szelíd drámával, szentimentálisan vagy abszurddal reagálva a rendkívüli helyzetre. A film gondolkodásban és technikailag is erősen emlékeztet a néhány évvel ezelőtt bemutatott spanyol–argentin Eszeveszett mesék megkergült világára, arra a világra, ahol egy közönséges utasszállító repülőgép foteljában csupa időzített bomba foglal helyet. A Történetek a karanténból szereplői azt hiszik, hogy a lakásuk védettségében, mint eddig, most is valahogy megússzák. Van annál ártatlanabb szituáció, mint hogy egy vonzó nő, kezében két üveg borral, felkeresi a szemben lakót, akit addig csak a teraszról látott? Lehet bérgyilkosságot online oktatni? – hangzik egy másik nagyon is praktikus kérdés, a válasz pedig erre is annyira vicces, akár egy casting, amelyen az lesz a befutó, aki nem is pályázott a főszerepre.
