Joseph Szabó
Újabb, életművét Franciaországban létrehozó magyar művész, a 2010-ben elhunyt Joseph Szabó, azaz Szabó József hazai „újrafelfedezésében” fontos állomás az életmű-kiállítás. A sokgyermekes földműves családból származó Szabó tehetsége korán megmutatkozott, kiharcolta, hogy továbbtanulhasson és eljuthasson a Képzőművészeti Főiskola diplomájáig. Hamarosan már állami megbízásokat is kapott, a művészi szabadság hiánya azonban számos pályatársához hasonlóan 1956-ban őt is végleges távozásra késztette. Élete további több mint fél évszázada – rövid amerikai kitérővel – Franciaországhoz kötötte. Sikerei nem sokáig tartották Párizsban, ahol még folytatta tanulmányait; csakhamar egy kis faluban, Lussonban telepedett le, ahol magányosan, elmélyülten, de korának meghatározó áramlataitól nem elszakadva, a világ sorsát továbbra is követve, és műveiben arra reflektálva alkothatott. Született álmodozónak vallotta magát, aki soha nem volt híján a vízióknak. Igyekezett a lehető legmesszebb jutni a modernizmusban, s eközben – a mostani tárlaton is jól nyomon követhetően – számos alkotói periódusa váltotta egymást az expresszionizmustól kezdve a szürrealizmuson és az absztrakción át a nonfiguratív és a figuratív festészet ötvözéséig.
